Adott két csaj, két különböző eredetű szívfájdalom – az egyik iszonyatosan szúró, friss seb, a másik permanensen sajgó heg, egyik sem jobb – plusz egy szabad hétköznap este és egy üveg bor. No, meg az én kis nyomi háztartásom béna bornyitója, amely eddig inkább csak díszként funkcionált, minthogy nálam csak a vendégek fogyasztanak alkoholt. De van az az este, amikor nem árt egy pohár bor nekem sem, vagyis nem ártana, ha hozzá tudnánk jutni…
– Add a bornyitót, majd én.
– Oké, úgyis te vagy az erősebb.
– Miért?
– Mert minden héten kétszer tornázol.
– Áh, az csak olyan… hát, inkább a szám tornázik közben. Te viszont anyuka vagy, kondiban tart a Kicsi.
– Sikerül?
– Áh, b@szki, ez beleszorult, meg se moccan.
– Próbáljuk benyomni. Mit hozzak?
– Valami keményet. Egy kést.
– És ha lecsúszik a pereméről? Elvágod a kezed. Itt egy fakanál inkább.
– Jól van, anyuci, akkor adjad azt. Áh, ez is reménytelen. Nem megy bele. Le kéne ütni a tetejét.
– Nemár, akkor belemegy az összes szilánk a borba.
– Próbáld akkor te is.
– B@szki, ez tényleg nem mozdul.
– Ütögessük meg az alját.
– Minek?
– Mittudomén, ezt írja a gúgöl.
– Mást nem találtál? Hogy kerested?
– Bornyitás bornyitó nélkül. Aszongya: benyomni, igen, leütni, az baromság, tekergetni… Kalapáccsal…!
– Mi???
– Bele kell szúrni egy szöget és kalapáccsal kihúzni.
– Ez jó.
– Ja, csak nincs ekkora szögem, meg a kalapácsomnak nem ilyen a feje.
– És ez? Itt így tekergeti és késsel kihúzza…
– Hát, nemtom, inkább ne vágd le a kezed… Átviszem a szomszédba, ők tök ügyesek, tuti van felnőtt bornyitójuk.
– De olyan csönd van náluk… Hátha, tudod…
– Szexelnek…?
– Alszanak.
– Ja… hát, én bármelyikben kiegyeznék most.
– Jól van, átviszem a kisboltba, ott csak kinyitják.
5 perc múlva
– Siker!!!
– Így mentél le? Harisnyában?
– Dehogyis, “Anyu…”! Csak már levettem a cipőm.
– És meg is jártad a kisboltot?
– Nem, a földszinten lakó lány barátja nyitotta ki. Belefogta konyharuhába, és úgy könnyebb volt. Megismertem őt, meg a Cili cicát, vagy hogy hívták… Helyesek voltak… Olyan helyesek…
– Nem bőgünk. Iszunk.
– Jó…
Csak két pohár bor után bőgtünk. És csak kicsit.
Meg reggel.
De addigra már felkeltünk, a Nap is, túl voltunk a bor felén, egy zuhanyon, a mosogatáson, a Kicsi álombeszámolóján, a válás részletezésén, azon, hogy nem létezik, hogy minden pasi hülye lenne, és úgyis jönni fog mindkettőnknek olyan, aki szeret, kitart mellettünk, családot akar, kiszedtük a fagyasztott csirkéket hazaszállításra, megbeszéltük, hogy mire lehet elég vagy kevés egy El Camino, hogy hogyan lehet hatékonyan szabit kérni, és hogy mennyire vagyunk attól, hogy pasit többet inkább ne, hogy meddig lehet bírni szex, alvás és emberi hang nélkül a lakásban, és hogy nem, nem lesz ő a flúgos macskás egyedülálló csaj, és én sem leszek a cuki, de örök társtalan, egyedülálló anyuka.
A bor másik fele még megvan, immár kinyitva – lesz még nekünk csajos esténk!
* * * * * * * * *
Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel is! Kövesd a blog Facebook-oldalát minden nap, hogy az első között értesülj a friss posztokról!
Amennyiben kérdésed vagy véleményed van a cikkről, kérlek, oszd meg velem, kíváncsi vagyok a tapasztalataidra, a történetedre!