Kötéltánc

  A mai kor embere különleges és kissé különös alkalmazkodó lény, a társadalom minden kicsit is élelmes tagja berendezkedett már az élethosszig tartó tanulásra, s valóban, amint kicsit unatkozni kezdenénk, keresünk valami kreatív hobbit, s ahogy egy-egy újabb élethelyzet jön velünk szembe, gyorsan kiképezzük magunkat az internet és négy-öt fb-csoport segítségével, hogy a téma szakértői… Tovább »

  Klasszikus női nevelést kaptam, örök értékekkel, melegséggel, és mellé nem kevés rugalmatlansággal – a konzervatív értékrend oda-vissza hatott, minden előnyével és hátrányával. Mi természetes nők vagyunk, nem kell a festék, a smink, csak felesleges sallang. Akinek szép vagy, így is szép vagy… Ez igaz, de mi van, ha egy nap magamnak nem vagyok szép?… Tovább »

A szeretetnyelveknél is jobban “imádom” ezeket a semmiből érkező, igazságnak, sőt, életbölcsességnek álcázott frázisokat, amelyek gyanítom, számtalan kapcsolatban vertek már éket a felek közé, s amelyek közül az egyik legnagyobb csapda a “csak azért ne maradjatok együtt, mert féltek, hogy nem találtok még egy ugyanilyen párt. Az igaz szerelemben szárnyalás van, és elengedés és visszatérés…”… Tovább »

A bőrömből tudnék kiugrani, amikor ezeket a szeretetnyelves megosztásokat látom: “töltsd ki a tesztet és találd meg a kulcsot a párodhoz, oldd meg egy csapásra minden párkapcsolati problémádat.” Bullshit. Sőt, bullshit a köbön. Mintha mind egy-egy konfekcióra lettünk volna gyártva, s mindenkihez egy kód lenne az univerzális megoldás minden gondra, mintha tudnám, mit mondjak, ha fáradt,… Tovább »

  Imádom Feldmár könyveit, mert őt olvasva olyan, mintha ott ülne mellettem, beszélne hozzám lassan, halkan, nyugodtan, tisztára, mintha egy saját terapeutám lenne, és bár már sokadszorra olvasom el egyes írásait, mégis tud egy-egy mondatával újat mondani. Legutóbb a Szabadíts meg a gonosztól című könyv utolsó oldalán találtam meg az éppen nekem szóló feloldozást az… Tovább »

  Az elmúlt pár hétben kissé felújítottam a ruhatáramat – a szürke és fekete ötszáz árnyalatát színes cuccokkal dobtam fel. Úgy éreztem, elég volt a sötét és egérszínű holmikból, igenis ideje színesebben öltözködnöm a munkahelyemen is. Úgyis olyan hosszú a tél, ezért leginkább narancssárga, lila és fehér darabokkal egészítettem ki a gardrób alapdarabjait. Közben nézegettem kiegészítőket is,… Tovább »

  Remélem, betartottad az alapbölcsességet 2017-ben is, amely szerint kisállatot és párkapcsolatot nem ajándékozunk az ünnepekre, hiszen felelősséggel tartozunk magunk és a másik iránt is, legyen bármennyire elárvult és/vagy szőrös kis/nagy teremtmény is. Ha mégis belecsúsztál, és most 2018-ban, a januári szürkeségben kezdesz felocsúdni, hogy ugyan mi a jó élet is történik veled és veletek,… Tovább »

  Egy ideje figyelem a körülöttem lévő valóságot, amelyben napról napra küzdünk az elemekkel: munka, gyerek, háztartás, fölös kilók, még egy csésze kávé, hogy el ne aludjak az esti mese előtt/alatt és extra adag akaraterő, hogy el ne csábuljak este egy krémesre. Mind, mind az élet kihívásai és a napi rutin részei ebben a komor,… Tovább »

  Pár hete szervezni kezdtük az ismerősökkel, barátokkal a szilveszteri bulit, és idén először felmerült, hogy biztosan a Kicsivel akarom-e tölteni a szilvesztert – ráadásul egyből két oldalról is kaptam az ívet. Az egyik közölte, hogy szerinte nem egészséges állandóan vele lennem, szinte már szerelmes vagyok a saját gyerekembe. A másik megtoldotta azzal, hogy ne… Tovább »

  December 27. volt, csípős, hószagtól és forralt bor fűszeres illatától nehéz, ködszürke téli nap, éppen olyan, mint az összes többi. A hetek óta a polcon várakozó forró csoki számára mindegy volt, hogy milyen odakint a világ, ő egy aranyozott szélű zacskóban, a legfinomabb porrá őrölve várta, hogy egy vizsgáira készülő egyetemista, egy még a… Tovább »