Kötéltánc

A csillagos kezű kislány

Talán néhányszor említettem már, hogy a Kicsi extrém korán, mindössze 24 hetesen rohant a világra, mert kíváncsi volt, és feszkós, és nyűgös, és én is, és a dokinak sem kellett volna talán vérzéssel hazaengednie… No, mindegy most már, az okokat soha nem fogjuk megtudni, de a lényeg, hogy hónapokig koptatta az inkubátorokat a koraszülött intenzíven… Tovább »

A törölközőt bedobni tilos! (?)

Van egy kedvenc törölközőm, a nagyimtól kaptam még kislányként. Fehér, puha, bolyhos, piros csíkokkal tarkított, és nagyon szeretem. Mama mindig mondogatta: “ez a kelengyéd első darabja.” Persze, fogalmam sem volt, hogy ez mit jelent, később meg csak vihogtam rajta , hogy: “na persze, nem lesz nekem férjem, kell is az, púpnak a hátamra.”   Azóta,… Tovább »

A kedvenc ékszerem

Nézegettem az ékszeres polcomat a minap. Mennyi porosodó, sosem hordott gyűrű, nyaklánc, fülbevaló… Pedig volt idő, amikor valódi ékszermániás voltam! Nyaklánc, karperec, bokalánc, mellettük pedig a gyűrűim is állandóan hordott ékszerek voltak, még fürdéshez vagy tornához sem vettem le őket. Hogy is volt a történetük…? Az egyiket a szüleimtől kaptam, a másikat az Elsőtől. Egy csodaszép,… Tovább »

Jégeső az utcán – emberség a szívekben

Májusi eső aranyat ér…? Hát, én nem tudom, ez a tegnapi, órákig tartó zivatar hány karátos volt, de lehúzta a nyakunkat a súlyával teljesen… Órákig tartó özönvíz, sok helyen térdig hömpölygött a víz az utakon, kopogott a jég az autók tetején és a gyalogosok fején, s az utcák is libabőrösek voltak és csüggedtek.  Zivatar. Persze,… Tovább »

Hétköznapi csodáim – 10 erőt adó élmény a szürke hétköznapokon

Vannak napok, amikor csak úgy konfettiként záporozik ránk a sok kicsi boldogságszikra, máskor tengeri hullámként önt el bennünket egy-egy élmény, szinte levegőt sem kapunk, egyszerre nevetünk és sírunk az érzelmi cunamitól – és megint máskor csupán morzsák vannak, egy-egy élmények, amelyekből táplálkozhatunk a következő napokban. Mindig jön nehezebb időszak és szebb periódus is, már megtanultam,… Tovább »

Anya vagyok, tehát…

Anya vagyok – 32 éves, felsőfokú végzettséggel rendelkező, közép-európai, fehér nő, egyedülálló, irodai dolgozó, blogger, de mindenek felett anya. Egy hatéves, csillámporban úszó, pálcika végtagokkal kalimpáló, mégis hihetetlenül mozgékony energiabomba anyukája. Miből is áll ez a bizonyos anyai lét…? Anya vagyok, a Kicsi legnagyobb rajongója Ismered azt, amikor csak úgy elmerülsz a gyerek mozdulataiban, és… Tovább »

Egy különleges táska története

Szeretettel ajánlom mindenkinek, aki veszített már el olyan embert, aki igazán pótolhatatlan a számára…. Nóra, a bohóc megérkezett. Feltette a sminkjét. Gondosan alapozta le krétafehérre a bőrét, felfestette vidám szempilláit, száját éppen csak körülrúzsozta, arcára apró csillagokat rajzolt. Csinos lett tőle, barátságos, mosolygós. Hóna alá csapta hatalmas barna bőröndjét, és már indult is. Apró termetű,… Tovább »

#2 – Mosoly

    Nehéz téma. Azért is, mert nem tudok írni róla, amit meg első gondolatként írhatnék, azt nem lehet – vagyhát… nem akarom. De talán van, ami megosztható, és akár kép nélkül is megállja helyét az Insta-kihívás második napján! Van-e most mosoly? És ha igen, akkor milyen…? Megnéztem ma reggel, és furcsa felfedezésre jutottam… Két… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!