Kötéltánc

Ez most egy aprócska bejegyzés lesz, semmi sallang, semmi nagy gondolat… És mégis… Eltelt ez az egy hónap, lejárt az Instagram kihívás, elkészült mind a 31 bejegyzés – ez itt az utolsó eleme, hogy teljes legyen a lista, a kézírásom. Bevallom, azt hittem, nem sikerül. Azt hittem, feladom. Volt, hogy egy témáról két napig sem… Tovább »

Előbújt belőlem ma megint az ügyeletes Szűz Mária. Vagy inkább egy másik Mária – Mária Magdolna… Mindkét alakja, amelyet róla tartanak… Van, aki ismeri, hogy pontosan mit értek ezalatt, aki nem, annak nem is muszáj tudni a részleteket, a lényeg, hogy nem vagyok én sem szeplőtlen szűz, de attól még rengeteg dologban nem az érme… Tovább »

A napokban randiztam. Újra, igen. Egy közös ismerősünk által ismerkedtünk meg, és hosszú hetekig tartó chat- és telefonbeszélgetések után jutottunk el az első találkozóig, amelyet mindkettőnk legnagyobb sajnálatára nem fog követni második randi, pláne párkapcsolat és szerelem. Két nagy tanulságot mindenképpen levonhattunk azonban: egyrészt azt, hogy főben járó bűn hat hétig csak chatelni és nem… Tovább »

  Ismered Te is, ugye…? Az a bizonyos első másfél év, a biológiailag is aláírt és tudományosan is igazolt 18 hónap, amely minden kapcsolat csodája, lelke, és motorja a következő hosszú évekre. Amikor sziporkák és szikrák pattognak, amikor csak őt látod, amikor a jövőképed olyan tiszta, mint egy ezredjére levezetett másodfokú egyenlet, amit kisujjból kirázol,… Tovább »

Egy ideje elindultam az önismeret útján – mármint tudatosan, és több irányba is nézelődöm, kérdezek, tanulok, tapasztalok. Ehhez kaptam segédként születésnapi ajándékként az egyik legkülönlegesebb jógakönyvet, amelyet eddig olvastam. Arra vállalkozik és azért született meg ez a könyv, hogy felhívja a figyelmet arra, hogy egységben láss, egy egészben gondolkodj magadról és a tevékenységeidről. És cselekedj… Tovább »

  Divatos téma, de nem feltétlenül szeretném századikként is lerágni a “miért maradtam itthon” és a “Magyarországon a legrosszabb az élet, sírjunk, puffogjunk” – témákat, mégis most úgy érzem, pár szóval ezeket a kérdéseket is említenem kell, ha kedvenc helyemről, Budapestről kezdek mesélni. Pedig beszélek külföldiül – éppenséggel két másik nyelven is a magyaron kívül,… Tovább »

Vannak napok, amikor csak úgy konfettiként záporozik ránk a sok kicsi boldogságszikra, máskor tengeri hullámként önt el bennünket egy-egy élmény, szinte levegőt sem kapunk, egyszerre nevetünk és sírunk az érzelmi cunamitól – és megint máskor csupán morzsák vannak, egy-egy élmények, amelyekből táplálkozhatunk a következő napokban. Mindig jön nehezebb időszak és szebb periódus is, már megtanultam,… Tovább »

Belefutottam, bakker, megint. Kávé éjjel – avagy beszélgetés az exszel, igaz, csak telefonon, de legalább annyira mart, mint egy éhgyomorra bedobott dupla espresso. Tudod, az ami már annyira keserű, hogy az már savanyú. Amitől azt várod, hogy talán majd felébreszt, de helyette csak fejbe csap, bikaerősen, felviszi a vérnyomásodat, dübörög a szíved a feszültségtől, az… Tovább »

  Pár nappal ezelőtt írtam már nektek a sport általam tapasztalt jótékony hatásairól, és arról is, hogy milyen ellenszereket tudok a legtöbb kifogásra. Most jogosan jöhet a kérdés, hogy akkor álljak elő a farbával és mutassam meg, hogy ugyan milyen sporttevékenységet tudok én végezni gyerek, munka, háztartás mellett. Az az igazság, hogy többet is! –… Tovább »

  Úúú, olyan kedvem lenne lecsapni az azonos alakú szavak magas labdáját, és befotózni ide egy jó kövér kört, aláírva, hogy “enyém”, és ezzel le is tudhatnánk a harmadik nap, a “köröm” témáját! De nem csalok (úgyis kicsit csúsztattam a munkaeszközöknél, mert rögtön kettőt is bemutattam, a mosolynál meg nem volt rendes fotó, arccal, meg… Tovább »