Kötéltánc

  Múltkor a legirritálóbb női nyaralótársakat vettük górcső alá, de valljuk be, azért a pasik sem mennek a szomszédba egy kis idegesítő nyávogásért, hisztiért, piperkőcségért, kötözködő, beszólogató stílusért. Íme a három, számomra legidegesítőbb példa, akikkel az idei rövidebb-hosszabb pihenéseim alatt összefutottam.     1. A vérbeli sportoló Izomtrikós, fecskealsós, többé-kevésbé kigyúrt fazon. Ő az, aki… Tovább »

Biztos te is kerültél már olyan helyzetbe, hogy akár barátokkal közös nyaraláson, akár csak ugyanabban a szállodában pihenő vendégek között a lehető legzavaróbb figurákat fogtad ki, akik már szinte a jelenlétükkel is irritáltak és tönkretették a kedved, és a végén az összes nyári sztorid arról puffogott, hogy melyik napon mivel bosszantottak tűréshatárig.  Lehet, hogy idén… Tovább »

  A mai napon kiemelést kapott egy számomra kedves blog bejegyzése, amely a gyermekvállalás témáját járja körbe, mégpedig kissé szélsőséges, ám mégis életszerű és gyakorlatias szempontból vizsgálva, világítva meg a kérdést: vállaljon-e a nő 40 körül gyermeket saját döntéseként, akár egyedülállóként is, illetve egy olyan kapcsolatban, amely kissé ingatag lábakon áll, és talán félig már… Tovább »

  A növényekkel valahogy nehezen értjük meg egymást… Állatról, emberről mindig is szerettem és jól tudtam gondoskodni, de a növények számomra túl hideg, elérhetetlen lények voltak, egy más dimenzió létezői, akiket eddig nem tudtam megfejteni. De a “kutyák” megváltoztatták a szemléletemet… Volt nekem, persze, már mindenféle, extrém körülményeket kibíró növényem próbálkozásképpen, de még a félig… Tovább »

  A héten, 3 hónappal a blog indulása után megérkezett a 100. Facebook oldal-lájkom, és 99 főnél felajánlottam a kedves közeledő századiknak, hogy a kerek szám örömére ő ajánlhat egy általa szabadon választott témát, amiről írok egy bejegyzést csak neki. A leckét megkaptam, a téma a poszt címe… Nos, nézzük, milyen is lennék, ha barna… Tovább »

Ma, június 24-én van nyárközép napja, Szent Iván éjszakája, amely már sokszáz évvel ezelőtt is híres volt varázslatos erejéről, szakrális minőségéről és arról, hogy ezen a napon, amikor leghosszabb a nappal és legrövidebb az éjszaka, minden megtörténhet… Főként a szerelemben! Hát, hogy nálam mi ez a “minden”, arról fogalmam sincs. Persze, a Kicsi éppen az… Tovább »

Úgy illettünk egymásba, akár kulcs a zárba. Ördöglakat volt ez, én mondom, veszélyes játék, hatalmas téttel, nagy kockázattal, és szinte már az elején tudni lehetett, hogy veszíteni fogunk. Egymással, egymás ellen, és végül egymást… Nehéz dolog ez, amikor két ember szelídíteni kezdni egymást. Egyik nap a férfi a kulcs, a nő a zár. Másik nap… Tovább »

Nagyon zaklatott vagyok. Ma reggel a metró felé menet tűzoltóautót láttunk az utcában, hát, mentünk a Kicsivel bámészkodni. Amúgy is lázba jön minden egyenruhástól (igen, a zannya is lelkesen mosolyog rájuk, szuperhősökre), meg nem is láttunk korábban ilyen létrás mentést, úgyhogy irányt vettünk a pletykaforrás felé. Füstöt, mentőt nem láttunk, szirénát nem hallottunk, gondoltam, talán csak… Tovább »

Kedvelem az időseket. A magukat nem megjátszó, szépen öregedő, fejlődő, hibáikból tanuló, tapasztalataikat tovább adó idős embereket, akikre olyan nagy szükségünk lenne nekünk, fiatal felnőtteknek. A legtöbb mintánk ehelyett azonban olyan, amelyet nem szívesen követnénk, kitapossuk, hát, a magunk ösvényét; vezetés, támogatás híján egymásban tartjuk a lelket, pedig olykor mennyire jól tud jönni egy bölcs meglátás…  Egy… Tovább »

Két fiatal találkozásának lehettem tanúja a napokban. Egy huszonéves fiú gyönyörű, illatos vörös rózsával utazott már sok megálló óta, nézegette, forgatta a kezében, próbálta úgy tartani, hogy kényelmes is legyen, a rózsa se sérüljön, de meg ne szúrja, és közben a telefonját is tudja nézegetni. Ez első, vagy maximum második randi lehet, gondoltam, mert szegény srác… Tovább »