A héten, 3 hónappal a blog indulása után megérkezett a 100. Facebook oldal-lájkom, és 99 főnél felajánlottam a kedves közeledő századiknak, hogy a kerek szám örömére ő ajánlhat egy általa szabadon választott témát, amiről írok egy bejegyzést csak neki. A leckét megkaptam, a téma a poszt címe… Nos, nézzük, milyen is lennék, ha barna helyett szőke nő lennék…?
Azt hiszem, ha szőke lennék, olyan lennék, mint Marilyn. Burokban élnék a magam szigetén legbelül, bár az életem nyitott könyv lenne azok előtt, akik látnak és követnek, mégis az lenne az érzésem, talán mindössze egyetlen ember ismer az egész világon. A férfiak szerelme, rajongása egyszerre lenne élvezet és teher számomra, és nem érteném, miért csak a húst látják bennem. Marilyn-szőkeként anyajegy lenne az arcomon, szépségflastrom, amely sok tekintetet vonzana, akárcsak a dekoltázsom, de arra vágynék, bár egyszer valaki úgy tudna-merne inkább a szemembe nézni, hogy valóban meglásson ott belül engem…
Ha szőke nő lennék, szexi cica lennék, sokszor küzdenék azzal, hogy rosszul választok párt… akárcsak Pam Anderson. Olyan férfi kezét fognám sok-sok évig, aki nem becsül meg, bánt, kifacsarja a lelkem. A külsőm sokáig fiatal maradna, szinte mint tinilány koromban, és rengeteget küzdenék azzal, hogy hogyan idősödjem méltósággal, fokozatosan, de úgy, hogy közben szeressem is azt, amit a tükör mutat nekem. És, tudom, abban a pillanatban, ahogy egy reggel nevetve néznék a tükörbe, és azt mondanám: magasról letojom, hogy kinek hogy tetszem, végre megmutatom az arcom smink nélkül, mert valójában úgy is szép, nekem, a gyermekemnek, a barátaimnak, akkor érezném, hogy élek, és hogy elkezdődik most egy valódi élet.
Ha szőke nő lennék, szenvedélyesen szeretném és óvnám az élet minden formáját, akár Brigitte Bardot teszi. Megmentenék minden növényt, állatot, természetesen élnék a magam szabályai szerint, úgy hordanám a hajam, ahogy nekem tetszik, és ha valakinek nem tetszik az életem, őt hetvenesként is lehengerelném egy mosollyal, és azzal a mély, belső meggyőződéssel, amely csak úgy sugározna belőlem, akár az isteni Bardot-ból a mai napig.
Ha szőke nő lennék, írnék egész nap, akár J.K. Rowling. A saját világom, a betűim, szavaim átsegítenének a mindennapok ü harcain, s ugyan elsősorban magamnak írnám azt a rengeteg sort, azt a végeérhetetlen sztorit, mégis meglepne,hogy egy idő után mennyien találnának magukra a történetemben, s milyen fantasztikus érzés lenne, hogy már nem egyedül kötéltáncolok a mélység felett egyensúlyozva, hanem társakkal, ihletadó barátokkal, s magam sem hinném el, amikor először megtörténne, hogy azért fizetnek, amit imádok: hogy írhatok reggeltől estig…
Tudod… Furcsa, ám ez az élet… Az arcom bal oldalán, éppen ott ahol Marilynnek is volt, kis anyajegy teszi jellegzetessé az arcom… Második így is hívott jobb napjain: mini-marilyn… Tudod, életem férfijait legalább olyan “gondosan” választottam ki, akár Pam tette, remek érzékkel kiszimatolva azokat, akiktől a legnagyobb leckéket kaphatom, életre szóló, tetoválásként rám égő tanulságokat. Nekem nem kellett gyűrűt varratnom magamra, hogy soha ne felejtsem el őket… De nem bánom. Ők is, és az általuk kapott tapasztalatok is életem részei, hasznos mestereim voltak ők, és az életet, tanítóival együtt mélyen tisztelem, akárcsak Brigitte. Mindent, amit kapok, azt mosolyogva adom tovább, akárcsak ő. És a legjobb az egészben az, hogy bár még nem regényeket, de írok minden nap, már félig ez a munkám, ezért kapok fizetést, elismerést, bátorítást… És bár én nem teremtett világot írok meg, hanem a valóságot, attól még sokszor legalább olyan varázslatos a való élet is, akár Harry Potter hétköznapjai, csupa roxforti lépcsővel, varázsigékkel, szörnyekkel és segítőkkel átszőve.
Hmm… Szőke vagy barna – bármilyen is lesz a hajam színe a következő 60 évben, a szám attól még mosolygós marad, hiú kis majom vagyok, szoknyás csaj, nőies nő, nehéz lesz az öregedés, de megbarátkozom vele, és igenis megkeresem azt a szempárt, aki bele tud majd nézni az enyémbe, és belém mer majd látni egészen, az én szemeimbe, a rétegeim mélyére, s aki, bármilyen is legyen a külsőm, csak ezt a villogó, olykor villámló máskor pajkosan csillogó meleg barna szemeimet fogja látni. Egye fene, az ő kedvéért még akár vöröset is kipróbálnám!
* * * * * * * * *
Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel is! Kövesd a blog Facebook-oldalát minden nap, hogy az első között értesülj a friss posztokról!
Amennyiben kérdésed vagy véleményed van a cikkről, kérlek, oszd meg velem, kíváncsi vagyok a tapasztalataidra, a történetedre!