Kötéltánc

  A növényekkel valahogy nehezen értjük meg egymást… Állatról, emberről mindig is szerettem és jól tudtam gondoskodni, de a növények számomra túl hideg, elérhetetlen lények voltak, egy más dimenzió létezői, akiket eddig nem tudtam megfejteni. De a “kutyák” megváltoztatták a szemléletemet… Volt nekem, persze, már mindenféle, extrém körülményeket kibíró növényem próbálkozásképpen, de még a félig… Tovább »

  Hétvégén elutaztunk a Kicsivel, három napot töltöttünk együtt a barátainkkal, amely alatt mindenki fő személyiségjegyei meg tudtak villanni egy-egy mondat erejéig mind pozitív, mind negatív tartományban. Persze, az enyémek is, mivel elég impulzív személyiség vagyok, így lobbanékony és lelkes is egyszerre, a helyzettől függően. De volt ott minden más is: állandó mártír, ügyeletes megmondó… Tovább »

  A héten, 3 hónappal a blog indulása után megérkezett a 100. Facebook oldal-lájkom, és 99 főnél felajánlottam a kedves közeledő századiknak, hogy a kerek szám örömére ő ajánlhat egy általa szabadon választott témát, amiről írok egy bejegyzést csak neki. A leckét megkaptam, a téma a poszt címe… Nos, nézzük, milyen is lennék, ha barna… Tovább »

  Jó anya vagy. Ezt biztosan tudom, különben nem kattintottál volna ide, hiszen pont magasról nem érdekelne téged, hogy mitől lesz kiegyensúlyozott a csemetéd, helyette olvasnál sztárocskák botrányos ruháiról és egy újabb nevetséges konteóról – de Te itt vagy. Te a gyerekedért olvasod még a netet és a blogokat is. Magadért is, persze, hogy még… Tovább »

Furcsa érzés bloggerként az olvasó elé tenni egy-egy bejegyzést, és látni, hogy legtöbbször a szívünknek kedves, sok munkával megírt posztok kevesebb embert érdekelnek, míg sokszor egy “szimpla, mezei” bejegyzés emberek ezreihez ér el. Így voltam az apukától látott hisztikezeléssel is, soha nem gondoltam, hogy éppen ez a sebtiben lejegyzett történet ennyi olvasót érdekel majd, ráadásul… Tovább »

Ma, június 24-én van nyárközép napja, Szent Iván éjszakája, amely már sokszáz évvel ezelőtt is híres volt varázslatos erejéről, szakrális minőségéről és arról, hogy ezen a napon, amikor leghosszabb a nappal és legrövidebb az éjszaka, minden megtörténhet… Főként a szerelemben! Hát, hogy nálam mi ez a “minden”, arról fogalmam sincs. Persze, a Kicsi éppen az… Tovább »

Úgy illettünk egymásba, akár kulcs a zárba. Ördöglakat volt ez, én mondom, veszélyes játék, hatalmas téttel, nagy kockázattal, és szinte már az elején tudni lehetett, hogy veszíteni fogunk. Egymással, egymás ellen, és végül egymást… Nehéz dolog ez, amikor két ember szelídíteni kezdni egymást. Egyik nap a férfi a kulcs, a nő a zár. Másik nap… Tovább »

Ismered az érzést te is, ugye? Amikor ő megtalál, körbezsong, duruzsol a füledbe… Amikor annyira bosszantó a jelenléte, hogy nem tudsz tenni semmit, és csak rá bírsz figyelni. Halk hangja csak neked susog, és vég nélkül ismétli ugyanazt, mintha nem órák óta őt hallgatnád. Lassan a bőröd alá mászik, viszketsz a gondolattól is, hogy egy… Tovább »

Mindig csodáltam a hatékony hiszti kezelési technikákat. Én a magam részéről semmit sem tudtam kezdeni az egésszel anno, úgyhogy a Kicsi nettó három eset után leszokott arról, hogy földhöz vágja magát vagy nyávogjon, miután megelégelte, hogy csak állok ott, és bámulok rá, mintha egy különösen érdekes dokumentumfilmet néznék a törpmanók mindennapi életéről. Mondom, mázlista vagyok vele,… Tovább »

Nagyon zaklatott vagyok. Ma reggel a metró felé menet tűzoltóautót láttunk az utcában, hát, mentünk a Kicsivel bámészkodni. Amúgy is lázba jön minden egyenruhástól (igen, a zannya is lelkesen mosolyog rájuk, szuperhősökre), meg nem is láttunk korábban ilyen létrás mentést, úgyhogy irányt vettünk a pletykaforrás felé. Füstöt, mentőt nem láttunk, szirénát nem hallottunk, gondoltam, talán csak… Tovább »