Kötéltánc

  Na, megvan a diagnózis, igen, ugyanaz a helyzet, mint korábban. Egyelőre nem izgulunk azon, hogy hat hete késik, várunk még két-három hetet, aztán ha nem jön, akkor beindítják gyógyszerrel. Szupi. De addig is diéta és torna. Olyan fura: amíg csak úgy, a magam kedvére edzegettem esténként, simán jött hozzá a hangulat minden második este…. Tovább »

  Beszélgettem a napokban egy ismerőssel az említett pcos és inzulinrezisztencia nálam már bevált kezelésén, amelynek egyik titka a napi szintű, aktív mozgás és a szinte szénhidrátmentes, de mindenképpen a finomított lisztet, cukrot és hasonlókat nélkülöző étrend. “De jó neked!” – kiáltott fel – “Majd mutogathatod a szép, vékony alakodat, meg a kockahasadat!” Teljesen elképedtem…… Tovább »

  Most az van, hogy visszatértem egy olyan origóhoz, egy olyan kiindulóponthoz, ahol nagyjából 9-10 éve álltam. Ez valahol jó hír, hiszen legalább ismerős a helyzet, másrészt pedig rossz, hiszen azt jelenti, hogy valamelyik “vizsgát” még nem teljesítettem. Furcsa, amikor egy ideje a lélek úgy érzi, hogy megrekedt egy ponton, s a test, hogy elősegítse… Tovább »

  Jött a múltkori bejegyzésre, az elhagyás kapcsán egy kérdés, hogy miért hiszem, hogy csak most nehéz a nőknek, hiszen régen is hozzá kellett szokniuk ahhoz, hogy egyedül éltek – sok nő volt, akinek lelépett vagy meghalt a férje…  A válaszom, hogy ebben van igazság, de az más volt. Akkor elfogadta a veszteséget önmagában, meggyászolta… Tovább »

  Furcsa időszakot élek most. A baráti köröm három részre osztható: egyik része egyedül él, a másik része válik, a harmadik meg boldogtalan párkapcsolatban csal – vagy csalják. Csúcs. Szabadok vagyunk, meg vízöntő kora, meg mittudomén milyen baromságok. Lényeg a lényeg, hogy bármilyen vezérelvet a zászlónkra tűzve borogatjuk a kapcsolatokat, szédelgünk át életeken, és közben csak… Tovább »

  Egyik este beszélgettünk (még a borozás előtt), D. és én. Meséltem már, hogy eszméletlen régi barátság és ezer emlék fűz össze bennünket – nem, nem olyan bulikában ismerkedős, két nyár óta tartó szercsilávcsi ez, hanem 32-33 évünkből immár 27 éve állunk egymás mellett minden bajban, és örülünk egymásnak minden örömben. Most éppen nála van… Tovább »

  Adott két csaj, két különböző eredetű szívfájdalom – az egyik iszonyatosan szúró, friss seb, a másik permanensen sajgó heg, egyik sem jobb – plusz egy szabad hétköznap este és egy üveg bor. No, meg az én kis nyomi háztartásom béna bornyitója, amely eddig inkább csak díszként funkcionált, minthogy nálam csak a vendégek fogyasztanak alkoholt…. Tovább »

  Sokszor megkapom, hogy naiv vagyok és olykor egy tinilány optimizmusával nézem az életet és annak minden szereplőjét, ezért is lehet extrán tündérmeseszerű az a cikk, amely még az én mércémet is ki tudja csapni, s amelyet a Férfiak Klubja oldalon olvastam. A cikk azt tárgyalja, hogy hol követik el a nők a hibákat a… Tovább »

  Egy ideje terveztem már, hogy megnézem az idei év topromantikus, mindenki által elragadtatással kezelt kedvenc mozifilmjét, a Kaliforniai álmot, de mivel mindig fenntartással kezelem a közönségsikereket, ezért eddig ódzkodtam tőle. A hétvégén azonban úgy alakult, hogy D. barátnőmmel csajos időnket töltöttük, és végre előszedtük a La la land-et, hogy hadd lássuk, mit tud, minek… Tovább »

  Már csak két nap, és beköszönt a szeptember, aranyló falevelekkel, időzített bombaszerű pocsolyákkal, csípős reggelekkel, no, meg az utolsó nagycsoportos évvel a Kicsinek, hiszen jövőre iskolás lesz. Elvileg idén is mehetett volna a kora okán, de kisebb-nagyobb megkésettségei miatt még márciusban iskolaérettségi vizsgálatot javasoltak számára, amely eredményeképpen egy roppant körültekintő és határozott szakvéleménnyel és… Tovább »