Kötéltánc

Két fiatal találkozásának lehettem tanúja a napokban. Egy huszonéves fiú gyönyörű, illatos vörös rózsával utazott már sok megálló óta, nézegette, forgatta a kezében, próbálta úgy tartani, hogy kényelmes is legyen, a rózsa se sérüljön, de meg ne szúrja, és közben a telefonját is tudja nézegetni. Ez első, vagy maximum második randi lehet, gondoltam, mert szegény srác… Tovább »

Valami bolondságról kellene most írnom. Valami vicces, bohókás, bolondos dologról – ez ugyanis a kihívás következő témája. Nézelődöm magam körül, és azt érzem, elég bolondos az is, ha csak befelé figyelek. Az életem messziről nézve egy eseménytelen, unalmas, átlagos szürkeség. Ahogy azonban közelítünk az egyes napok felé, s az egyes napokon belül az események, azokon… Tovább »

  Divatos téma, de nem feltétlenül szeretném századikként is lerágni a “miért maradtam itthon” és a “Magyarországon a legrosszabb az élet, sírjunk, puffogjunk” – témákat, mégis most úgy érzem, pár szóval ezeket a kérdéseket is említenem kell, ha kedvenc helyemről, Budapestről kezdek mesélni. Pedig beszélek külföldiül – éppenséggel két másik nyelven is a magyaron kívül,… Tovább »