Kötéltánc

  A növényekkel valahogy nehezen értjük meg egymást… Állatról, emberről mindig is szerettem és jól tudtam gondoskodni, de a növények számomra túl hideg, elérhetetlen lények voltak, egy más dimenzió létezői, akiket eddig nem tudtam megfejteni. De a “kutyák” megváltoztatták a szemléletemet… Volt nekem, persze, már mindenféle, extrém körülményeket kibíró növényem próbálkozásképpen, de még a félig… Tovább »

  Hétvégén elutaztunk a Kicsivel, három napot töltöttünk együtt a barátainkkal, amely alatt mindenki fő személyiségjegyei meg tudtak villanni egy-egy mondat erejéig mind pozitív, mind negatív tartományban. Persze, az enyémek is, mivel elég impulzív személyiség vagyok, így lobbanékony és lelkes is egyszerre, a helyzettől függően. De volt ott minden más is: állandó mártír, ügyeletes megmondó… Tovább »

  A héten, 3 hónappal a blog indulása után megérkezett a 100. Facebook oldal-lájkom, és 99 főnél felajánlottam a kedves közeledő századiknak, hogy a kerek szám örömére ő ajánlhat egy általa szabadon választott témát, amiről írok egy bejegyzést csak neki. A leckét megkaptam, a téma a poszt címe… Nos, nézzük, milyen is lennék, ha barna… Tovább »

Ma, június 24-én van nyárközép napja, Szent Iván éjszakája, amely már sokszáz évvel ezelőtt is híres volt varázslatos erejéről, szakrális minőségéről és arról, hogy ezen a napon, amikor leghosszabb a nappal és legrövidebb az éjszaka, minden megtörténhet… Főként a szerelemben! Hát, hogy nálam mi ez a “minden”, arról fogalmam sincs. Persze, a Kicsi éppen az… Tovább »

Úgy illettünk egymásba, akár kulcs a zárba. Ördöglakat volt ez, én mondom, veszélyes játék, hatalmas téttel, nagy kockázattal, és szinte már az elején tudni lehetett, hogy veszíteni fogunk. Egymással, egymás ellen, és végül egymást… Nehéz dolog ez, amikor két ember szelídíteni kezdni egymást. Egyik nap a férfi a kulcs, a nő a zár. Másik nap… Tovább »

Ismered az érzést te is, ugye? Amikor ő megtalál, körbezsong, duruzsol a füledbe… Amikor annyira bosszantó a jelenléte, hogy nem tudsz tenni semmit, és csak rá bírsz figyelni. Halk hangja csak neked susog, és vég nélkül ismétli ugyanazt, mintha nem órák óta őt hallgatnád. Lassan a bőröd alá mászik, viszketsz a gondolattól is, hogy egy… Tovább »

Ez most egy aprócska bejegyzés lesz, semmi sallang, semmi nagy gondolat… És mégis… Eltelt ez az egy hónap, lejárt az Instagram kihívás, elkészült mind a 31 bejegyzés – ez itt az utolsó eleme, hogy teljes legyen a lista, a kézírásom. Bevallom, azt hittem, nem sikerül. Azt hittem, feladom. Volt, hogy egy témáról két napig sem… Tovább »

Előbújt belőlem ma megint az ügyeletes Szűz Mária. Vagy inkább egy másik Mária – Mária Magdolna… Mindkét alakja, amelyet róla tartanak… Van, aki ismeri, hogy pontosan mit értek ezalatt, aki nem, annak nem is muszáj tudni a részleteket, a lényeg, hogy nem vagyok én sem szeplőtlen szűz, de attól még rengeteg dologban nem az érme… Tovább »

Mindig is imádtam aludni. Szerettem a pihenést, a fekvést, az álmodást, jól esett összebújni azokkal, akiket szeretek, és elnyámmogni egy doboz fagyit vagy elropogtatni egy bödön pattogatott kukoricát, miközben bámultunk valami kedvenc, agyonnézett filmet, vagy az esőt, vagy csak azt, ahogy nőttek a kutyák. Félreértések elkerülése végett, “a kutyák” megnevezés négy darab szobanövényt takar, akik… Tovább »

Van egy kedvenc törölközőm, a nagyimtól kaptam még kislányként. Fehér, puha, bolyhos, piros csíkokkal tarkított, és nagyon szeretem. Mama mindig mondogatta: “ez a kelengyéd első darabja.” Persze, fogalmam sem volt, hogy ez mit jelent, később meg csak vihogtam rajta , hogy: “na persze, nem lesz nekem férjem, kell is az, púpnak a hátamra.”   Azóta,… Tovább »