Adott két csaj, két különböző eredetű szívfájdalom – az egyik iszonyatosan szúró, friss seb, a másik permanensen sajgó heg, egyik sem jobb – plusz egy szabad hétköznap este és egy üveg bor. No, meg az én kis nyomi háztartásom béna bornyitója, amely eddig inkább csak díszként funkcionált, minthogy nálam csak a vendégek fogyasztanak alkoholt…. Tovább »
Hogyan (nem) nyitottunk ki egy üveg bort…?
Adott két csaj, két különböző eredetű szívfájdalom – az egyik iszonyatosan szúró, friss seb, a másik permanensen sajgó heg, egyik sem jobb – plusz egy szabad hétköznap este és egy üveg bor. No, meg az én kis nyomi háztartásom béna bornyitója, amely eddig inkább csak díszként funkcionált, minthogy nálam csak a vendégek fogyasztanak alkoholt…. Tovább »
A múlt héten kicsit depi volt és rosszkedv és befordulás, pedig nyár van, fény, meleg, és látszólag minden tökéletes, mégis vannak időszakok, amikor a legnagyobb hepi közepén is fekete pontnak érzem magam egy pillanatra. – Nyilván veled is előfordul olykor, ha fáradt vagy, hogy belecsúsznál egy rosszkedvű időszakba. De mi van, ha nem teheted… 
Először is iszonyat jól esett a múltkori, elég borús kedvű bejegyzés után a sokféle kommentet olvasni, nők és férfiak válaszait, megéléseit is, többféle fórumon és formában. Persze, attól, hogy van egy rossz nap vagy nehezebb hét az életben, még nem szűnik meg a jókedvem, bár kétségtelen, hogy kicsit nehezebb őszintén mosolyogni és hitelesen, nemcsak… 
Az önérzetem meg én. Már megint. Kicsit hadilábon állunk egymással. Már megint. Mert van ám nekem, baromi nagy, szépen fejlett önérzetem, egyenes gerincem, öntudatom, meg minden ilyen hasznos kellékem az élethez – csak éppen, valószínűleg, amikor a legfontosabb lenne, akkor csak úgy, elhajítom a francba, lehető legmesszebbre, gondolván, hogy úgyis csak zavar, szűk lesz miatta… 
Nyár van. Nyár van, fiatalok vagyunk, életerősek, szabira megyünk, élünk, tervezünk. Nyár van, és felfoghatatlan a gondtalan, gyorsan pörgő, élményekben dúskáló napok között, hogy É. meghalt. Nyár van, süt a nap, és ő olyan erős volt. Mi a büdös francért nem szakad össze a világ ilyenkor? Miért nem történik valami…? Valami…?!! Amitől érezném, hogy… 
Ismered a sztorit, amikor egy csaj bemegy az Ikeába, hogy vegyen két dolgot, és úgy távozik, hogy tényleg csak azt a két cuccot vette meg…? Hát, ez az – én sem…! De büszke lehetsz rám, mert egészen nagy önuralomról tettem tanúbizonyságot! Szóval, az úgy történt, hogy közelgett Anyukám születésnapja, és mint rendesen, idén… 
Te is imádod, nem? Ahogy gyakorlatilag vízszintesen esik ez a kis szemetelő szutyok, ami olyan, akár a permet: ernyőt nem éri meg felhúzni miatta, cserébe viszont 10 perc alatt csatak vizes leszel tőle. A gyerekek izzadnak az esőkabát alatt, a szemüvegesek az életükért küzdenek, a kóbor macskák válogatott szitkokat szórnak a világra, a rolleresek… 
Elfáradtam. Hosszú volt ez a közel két hét a Kicsi nélkül. Persze, rengeteg programmal, teendővel elfoglaltam magam, mégis a végére már szinte büntetésnek éreztem ezt a “szabadságot”. Ráadásul negyven fok este is, tapad rám a lenge ruha, a hajam, a város pora, a villamoson utazó emberek parfümje-szaga-lehelete. Esőerdő a belváros közepén. Hazafelé utazom a… 
Mindig is hatékonyan és pontosan tudtam sok irányba figyelni. Ez “köszönhető” egy enyhe figyelemhiány zavaromnak is, amellyel most már nem csupán együtt élni tudok, de életem néhány területén még előnyt is kovácsoltam belőle. És köszönhető annak is, hogy tudatosan treníroztam is magam rá: gimnazista koromban vacsora közben könyvet olvastam és filmet néztem, és bármelyikbe… 
A szakítás után most már több hónap elteltével egyre több barát és ismerős kérdez rá, ki óvatosan, ki egészen nyíltan, hogy mi újság a párkapcsolattal, a pasikkal, a szerelemmel – ugyan merre jár az a nagy ő, akire olyan sokan várnak, és olyan sokan próbálják bevonzani az én részemre. Népes szurkolócsapat szeretné már látni… 