Kötéltánc

Tényleg csak az anyák kiváltsága minden jó és rossz a gyereknevelésben?

Furcsa érzés bloggerként az olvasó elé tenni egy-egy bejegyzést, és látni, hogy legtöbbször a szívünknek kedves, sok munkával megírt posztok kevesebb embert érdekelnek, míg sokszor egy “szimpla, mezei” bejegyzés emberek ezreihez ér el. Így voltam az apukától látott hisztikezeléssel is, soha nem gondoltam, hogy éppen ez a sebtiben lejegyzett történet ennyi olvasót érdekel majd, ráadásul… Tovább »

Ezt a hisztikezelést tanítani kellene – egy apukától láttam!

Mindig csodáltam a hatékony hiszti kezelési technikákat. Én a magam részéről semmit sem tudtam kezdeni az egésszel anno, úgyhogy a Kicsi nettó három eset után leszokott arról, hogy földhöz vágja magát vagy nyávogjon, miután megelégelte, hogy csak állok ott, és bámulok rá, mintha egy különösen érdekes dokumentumfilmet néznék a törpmanók mindennapi életéről. Mondom, mázlista vagyok vele,… Tovább »

Bölcs tanács kamaszok szüleinek

Kedvelem az időseket. A magukat nem megjátszó, szépen öregedő, fejlődő, hibáikból tanuló, tapasztalataikat tovább adó idős embereket, akikre olyan nagy szükségünk lenne nekünk, fiatal felnőtteknek. A legtöbb mintánk ehelyett azonban olyan, amelyet nem szívesen követnénk, kitapossuk, hát, a magunk ösvényét; vezetés, támogatás híján egymásban tartjuk a lelket, pedig olykor mennyire jól tud jönni egy bölcs meglátás…  Egy… Tovább »

A csillagos kezű kislány

Talán néhányszor említettem már, hogy a Kicsi extrém korán, mindössze 24 hetesen rohant a világra, mert kíváncsi volt, és feszkós, és nyűgös, és én is, és a dokinak sem kellett volna talán vérzéssel hazaengednie… No, mindegy most már, az okokat soha nem fogjuk megtudni, de a lényeg, hogy hónapokig koptatta az inkubátorokat a koraszülött intenzíven… Tovább »

A kedvenc ékszerem

Nézegettem az ékszeres polcomat a minap. Mennyi porosodó, sosem hordott gyűrű, nyaklánc, fülbevaló… Pedig volt idő, amikor valódi ékszermániás voltam! Nyaklánc, karperec, bokalánc, mellettük pedig a gyűrűim is állandóan hordott ékszerek voltak, még fürdéshez vagy tornához sem vettem le őket. Hogy is volt a történetük…? Az egyiket a szüleimtől kaptam, a másikat az Elsőtől. Egy csodaszép,… Tovább »

Anya vagyok, tehát…

Anya vagyok – 32 éves, felsőfokú végzettséggel rendelkező, közép-európai, fehér nő, egyedülálló, irodai dolgozó, blogger, de mindenek felett anya. Egy hatéves, csillámporban úszó, pálcika végtagokkal kalimpáló, mégis hihetetlenül mozgékony energiabomba anyukája. Miből is áll ez a bizonyos anyai lét…? Anya vagyok, a Kicsi legnagyobb rajongója Ismered azt, amikor csak úgy elmerülsz a gyerek mozdulataiban, és… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!