Kötéltánc

Feldmár szerint ne legyél a párod megmentője, ha jót akarsz magadnak…

  Imádom Feldmár könyveit, mert őt olvasva olyan, mintha ott ülne mellettem, beszélne hozzám lassan, halkan, nyugodtan, tisztára, mintha egy saját terapeutám lenne, és bár már sokadszorra olvasom el egyes írásait, mégis tud egy-egy mondatával újat mondani. Legutóbb a Szabadíts meg a gonosztól című könyv utolsó oldalán találtam meg az éppen nekem szóló feloldozást az… Tovább »

Az Univerzum karácsonyi ajándékai nekem

  Vannak mélyrepülések. Vannak szép napok. Vannak borzasztó hetek, majd vidám órák, boldog hónapok, és közben, bár egyre ritkábban, de egy-egy hullámvölgy-nap ugyanúgy befigyel. Mostanában egyre gyakrabban gondolok arra, hogy mit mondjak majd a Kicsinek, amikor majd hasonlókat kezd el átélni…  Arra jutottam, hogy ez az egész, amit életnek hívunk, olyasmi, mint a sport. Mindenki… Tovább »

Egy fiatal férfi véleménye a párkapcsolati problémákról

  Sokszor azt gondoljuk, tudjuk a tuti, mert már idősebbek vagyunk, tapasztaltabbak, túl jópár csalódáson, motivációs tréningek és önfejlesztő tanfolyamok egész sorozatával hátunk mögött – és akkor jön egy gondolatébresztő hozzászólás, amely megmutatja, hogy a nyitott és józan látásmód nem kor, nem vagy éppen hajszín kérdése… Ágoston, 23 éves férfi véleménye a párkeresési nehézségekről, amelyet… Tovább »

Táska- és pasiválasztási paradigmaváltás

  Csajos poszt jön, táskás, pasis – tudod, csak az élet nagy kérdései…! Vannak helyzetek, amelyeket az ember csak később ismer fel, kicsit távolabbról rálátva az összképre, mint ahogyan egy festő szemléli 3-4 lépést hátrálva a művét, és akkor jön csak rá, ha a központi alak súlytalan, hogy hová kell tenni a fény-árnyék hatásokat vagy,… Tovább »

Ilyen módon nem akarok párkapcsolatot

  Egyik hétvégén szórakozni, táncolni, bulizni mentünk D. barátnőmmel, aki nem titkolta, hogy ha úgy alakul, nem bánja, ha nem egyedül megy haza, vagy legalábbis kicsit megbizsergeti az érzékeit és hormonjait egy kedves és érzékeny férfiállat. Nekem is szánt volna egyet, de tudtam, hogy ez nem az én terepem, még akkor sem, ha a világ… Tovább »

Így lehetsz nőies a mindennapok során

  Nőnek lenni, pláne nőies nőnek lenni nem bűn, nem vétek, sőt, igazi kihívás és alapvetően nagyon szórakoztató dolog. Könnyebb, persze, a napi szaladgálás mellett a batyutáska-bakancs-pulcsi hármast választani, de mégha könnyű is belecsúszni, akkor sem muszáj beleragadni ebbe, és ettől függetlenül is, akár bakancsban-farmerban is lehetünk abszolút nőiesek. Most nehogy azt hidd, hogy ezzel… Tovább »

Röviden írj – az olvasód és az írásod is hálás lesz érte!

  Bőbeszédű bloggereknél visszatérő probléma a “hogyan és miért írjunk rövid, tömör bejegyzéseket” – téma. Rólunk szól blog is kérdezte az előző bejegyzés kapcsán, hogy: “Biztos, hogy nem maradhatnak a jelzők? Akkor sem, ha olyan gyönyörű a mondat, hogy felvisít az ember a boldogságtól? Mert én imádom őket. Bár Hemingway is azt mondja, hogy írj minél egyszerűbben.. Elbizonytalanodtam.”… Tovább »

Írni tanulok és jól esik

  Mit tesz az ember lánya, ha éppen van egy fölös hétvégéje, amikor nem háztartani szeretne reggeltől estig? Megnézi, hogy mennyi van a malacperselyben, és mivel úgy látja, hogy éppen kijön belőle arra a kétnapos képzésre való, amit már egy éve kinézett magának, hát úgy dönt, hogy ezt a két napot magára szánja, úgy mindenestől,… Tovább »

Koraszülés egy másik anya szemén át – Olvasói levél

    A mai napra, a Koraszülöttek világnapjára eredetileg csak egy pár soros bejegyzéssel készültem volna nektek, azonban tegnap egy csodálatos, őszinte olvasói levelet kaptam, amelyről már az első átfutás után eldöntöttem, hogy egyszerűen muszáj megosztanom veletek. Különlegessége, hogy a sorok írója a másik oldalról nézte kicsit az eseményeket, mivel az ő kisbabája időre született ugyan,… Tovább »

Koraszülés – így maradtam egyben lelkileg

  Tudod, nagyon ijesztő volt… Egyszer csak úgy, minden átmenet nélkül elkezdődött. Egyáltalán nem voltam felkészülve rá. Azt se tudtam, mit kell csinálni, csak jött az a csomó vér, iszonyat erős görcsök, remegett kezem-lábam. Nem tudtam, mit tegyek. Kórházba rohantunk, tíz perc alatt bent voltunk, csak egy orvost akartam, aki megnyugtat, hogy nincs semmi baj,… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!