Kötéltánc

    A mai napra, a Koraszülöttek világnapjára eredetileg csak egy pár soros bejegyzéssel készültem volna nektek, azonban tegnap egy csodálatos, őszinte olvasói levelet kaptam, amelyről már az első átfutás után eldöntöttem, hogy egyszerűen muszáj megosztanom veletek. Különlegessége, hogy a sorok írója a másik oldalról nézte kicsit az eseményeket, mivel az ő kisbabája időre született ugyan,… Tovább »

  Sokan kérdezték tőlem, hogy milyen érzés volt anyaként, nőként, és személyesen nekem, Phillyként az, hogy a tervezettnél jóval korábban érkezett a Kicsi. Akkoriban igyekeztem természetesen kezelni, sem időm, sem energiám nem volt, hogy összeomoljak, mert minden percem róla szólt, nem engedhettem meg azt a luxust, ahogyan a többi, velem egyforma kora-anya sem, hogy másra… Tovább »

  Lejárt az a szuper baciismerkedős, takonylappangós első három hét az oviban, amelynek eddig minden áldott évben egy szeptember végi szabi volt a következménye nálam. Most már eleve úgy tartalékoltam év közben a szabadnapjaimat és a legsürgősebb munkákat is úgy igyekeztem időzíteni, hogy ilyentájt nyugodt szívvel mondhassam: kérem, én a nátha leggusztustalanabb típusának, legelfajzottabb, legellenállóbb… Tovább »

  Már csak két nap, és beköszönt a szeptember, aranyló falevelekkel, időzített bombaszerű pocsolyákkal, csípős reggelekkel, no, meg az utolsó nagycsoportos évvel a Kicsinek, hiszen jövőre iskolás lesz. Elvileg idén is mehetett volna a kora okán, de kisebb-nagyobb megkésettségei miatt még márciusban iskolaérettségi vizsgálatot javasoltak számára, amely eredményeképpen egy roppant körültekintő és határozott szakvéleménnyel és… Tovább »

  Először is iszonyat jól esett a múltkori, elég borús kedvű bejegyzés után a sokféle kommentet olvasni, nők és férfiak válaszait, megéléseit is, többféle fórumon és formában. Persze, attól, hogy van egy rossz nap vagy nehezebb hét az életben, még nem szűnik meg a jókedvem, bár kétségtelen, hogy kicsit nehezebb őszintén mosolyogni és hitelesen, nemcsak… Tovább »

Izgalmas élményem volt a múlt héten: babás-mamás, hordozókendős, gyerekes kiránduláson vettünk részt a Kicsivel, amely sok-sok izgalomban bővelkedett, de talán egyik legjobb húzása az volt, hogy az árnyas fák és a “hegyek” hűsebb klímája picit megvédett minket a városban tomboló hőségtől. De mi történik, ha elfáradnak a gyerekek? Mi történik, ha két kislány helyett már… Tovább »

    Egy barátnőmmel esett meg a történet, amely engem is mélyen elgondolkodtatott, hiszen alig egy-két év és a Kicsi is hasonló kérdéseket tesz majd fel, sőt, lehet, hogy ennek a sztorinak köszönhetően egy nagy terhet már előre levehetek a válláról. Barátnőm kislánya jelleméből adódóan kényszeresen igyekszik megfelelni a maga számára támasztott elvárásoknak, és bár… Tovább »

  Jó anya vagy. Ezt biztosan tudom, különben nem kattintottál volna ide, hiszen pont magasról nem érdekelne téged, hogy mitől lesz kiegyensúlyozott a csemetéd, helyette olvasnál sztárocskák botrányos ruháiról és egy újabb nevetséges konteóról – de Te itt vagy. Te a gyerekedért olvasod még a netet és a blogokat is. Magadért is, persze, hogy még… Tovább »

Furcsa érzés bloggerként az olvasó elé tenni egy-egy bejegyzést, és látni, hogy legtöbbször a szívünknek kedves, sok munkával megírt posztok kevesebb embert érdekelnek, míg sokszor egy “szimpla, mezei” bejegyzés emberek ezreihez ér el. Így voltam az apukától látott hisztikezeléssel is, soha nem gondoltam, hogy éppen ez a sebtiben lejegyzett történet ennyi olvasót érdekel majd, ráadásul… Tovább »

Mindig csodáltam a hatékony hiszti kezelési technikákat. Én a magam részéről semmit sem tudtam kezdeni az egésszel anno, úgyhogy a Kicsi nettó három eset után leszokott arról, hogy földhöz vágja magát vagy nyávogjon, miután megelégelte, hogy csak állok ott, és bámulok rá, mintha egy különösen érdekes dokumentumfilmet néznék a törpmanók mindennapi életéről. Mondom, mázlista vagyok vele,… Tovább »