Kötéltánc

  Mindig is hatékonyan és pontosan tudtam sok irányba figyelni. Ez “köszönhető” egy enyhe figyelemhiány zavaromnak is, amellyel most már nem csupán együtt élni tudok, de életem néhány területén még előnyt is kovácsoltam belőle. És köszönhető annak is, hogy tudatosan treníroztam is magam rá: gimnazista koromban vacsora közben könyvet olvastam és filmet néztem, és bármelyikbe… Tovább »

  A mai napon kiemelést kapott egy számomra kedves blog bejegyzése, amely a gyermekvállalás témáját járja körbe, mégpedig kissé szélsőséges, ám mégis életszerű és gyakorlatias szempontból vizsgálva, világítva meg a kérdést: vállaljon-e a nő 40 körül gyermeket saját döntéseként, akár egyedülállóként is, illetve egy olyan kapcsolatban, amely kissé ingatag lábakon áll, és talán félig már… Tovább »

  A növényekkel valahogy nehezen értjük meg egymást… Állatról, emberről mindig is szerettem és jól tudtam gondoskodni, de a növények számomra túl hideg, elérhetetlen lények voltak, egy más dimenzió létezői, akiket eddig nem tudtam megfejteni. De a “kutyák” megváltoztatták a szemléletemet… Volt nekem, persze, már mindenféle, extrém körülményeket kibíró növényem próbálkozásképpen, de még a félig… Tovább »

  Jó anya vagy. Ezt biztosan tudom, különben nem kattintottál volna ide, hiszen pont magasról nem érdekelne téged, hogy mitől lesz kiegyensúlyozott a csemetéd, helyette olvasnál sztárocskák botrányos ruháiról és egy újabb nevetséges konteóról – de Te itt vagy. Te a gyerekedért olvasod még a netet és a blogokat is. Magadért is, persze, hogy még… Tovább »

Furcsa érzés bloggerként az olvasó elé tenni egy-egy bejegyzést, és látni, hogy legtöbbször a szívünknek kedves, sok munkával megírt posztok kevesebb embert érdekelnek, míg sokszor egy “szimpla, mezei” bejegyzés emberek ezreihez ér el. Így voltam az apukától látott hisztikezeléssel is, soha nem gondoltam, hogy éppen ez a sebtiben lejegyzett történet ennyi olvasót érdekel majd, ráadásul… Tovább »

Mindig csodáltam a hatékony hiszti kezelési technikákat. Én a magam részéről semmit sem tudtam kezdeni az egésszel anno, úgyhogy a Kicsi nettó három eset után leszokott arról, hogy földhöz vágja magát vagy nyávogjon, miután megelégelte, hogy csak állok ott, és bámulok rá, mintha egy különösen érdekes dokumentumfilmet néznék a törpmanók mindennapi életéről. Mondom, mázlista vagyok vele,… Tovább »

Kedvelem az időseket. A magukat nem megjátszó, szépen öregedő, fejlődő, hibáikból tanuló, tapasztalataikat tovább adó idős embereket, akikre olyan nagy szükségünk lenne nekünk, fiatal felnőtteknek. A legtöbb mintánk ehelyett azonban olyan, amelyet nem szívesen követnénk, kitapossuk, hát, a magunk ösvényét; vezetés, támogatás híján egymásban tartjuk a lelket, pedig olykor mennyire jól tud jönni egy bölcs meglátás…  Egy… Tovább »

Szeretek edzésre járni az edzőmhöz, mert nem csupán a sportban tudok fejlődni általa, hanem egy-egy mondatával, amellyel tanít, magyaráz vagy éppen motivál, az életem más területeire is hatni tud. A minap is egy egészen egyszerű hasonlattal nemcsak az aktuális edzéstechnikai kérdésre való választ tette elém kristálytisztán, de azt is, hogy mi az egyik legfontosabb szempont… Tovább »

Talán néhányszor említettem már, hogy a Kicsi extrém korán, mindössze 24 hetesen rohant a világra, mert kíváncsi volt, és feszkós, és nyűgös, és én is, és a dokinak sem kellett volna talán vérzéssel hazaengednie… No, mindegy most már, az okokat soha nem fogjuk megtudni, de a lényeg, hogy hónapokig koptatta az inkubátorokat a koraszülött intenzíven… Tovább »

Nézegettem az ékszeres polcomat a minap. Mennyi porosodó, sosem hordott gyűrű, nyaklánc, fülbevaló… Pedig volt idő, amikor valódi ékszermániás voltam! Nyaklánc, karperec, bokalánc, mellettük pedig a gyűrűim is állandóan hordott ékszerek voltak, még fürdéshez vagy tornához sem vettem le őket. Hogy is volt a történetük…? Az egyiket a szüleimtől kaptam, a másikat az Elsőtől. Egy csodaszép,… Tovább »