Sokszor megkapom, hogy naiv vagyok és olykor egy tinilány optimizmusával nézem az életet és annak minden szereplőjét, ezért is lehet extrán tündérmeseszerű az a cikk, amely még az én mércémet is ki tudja csapni, s amelyet a Férfiak Klubja oldalon olvastam. A cikk azt tárgyalja, hogy hol követik el a nők a hibákat a… Tovább »
Ki harcoljon a kapcsolatért, a férfi vagy a nő?
Sokszor megkapom, hogy naiv vagyok és olykor egy tinilány optimizmusával nézem az életet és annak minden szereplőjét, ezért is lehet extrán tündérmeseszerű az a cikk, amely még az én mércémet is ki tudja csapni, s amelyet a Férfiak Klubja oldalon olvastam. A cikk azt tárgyalja, hogy hol követik el a nők a hibákat a… Tovább »

Egy ideje terveztem már, hogy megnézem az idei év topromantikus, mindenki által elragadtatással kezelt kedvenc mozifilmjét, a Kaliforniai álmot, de mivel mindig fenntartással kezelem a közönségsikereket, ezért eddig ódzkodtam tőle. A hétvégén azonban úgy alakult, hogy D. barátnőmmel csajos időnket töltöttük, és végre előszedtük a La la land-et, hogy hadd lássuk, mit tud, minek…
A múlt héten kicsit depi volt és rosszkedv és befordulás, pedig nyár van, fény, meleg, és látszólag minden tökéletes, mégis vannak időszakok, amikor a legnagyobb hepi közepén is fekete pontnak érzem magam egy pillanatra. – Nyilván veled is előfordul olykor, ha fáradt vagy, hogy belecsúsznál egy rosszkedvű időszakba. De mi van, ha nem teheted…
Az önérzetem meg én. Már megint. Kicsit hadilábon állunk egymással. Már megint. Mert van ám nekem, baromi nagy, szépen fejlett önérzetem, egyenes gerincem, öntudatom, meg minden ilyen hasznos kellékem az élethez – csak éppen, valószínűleg, amikor a legfontosabb lenne, akkor csak úgy, elhajítom a francba, lehető legmesszebbre, gondolván, hogy úgyis csak zavar, szűk lesz miatta…
Eltelt lassan fél év egyedül. Nyilván az is hozza ezt a mai számvetést, hogy kedves barátnőm, É. halála a gyorsan illanó létre hívja fel a figyelmemet, és arra, hogy ha már ennyire kitaláltam, hogy nekem jó így egyedül, akkor találjam ki végre, hogy miért ennyire rossz… Furcsán gyorsan elrepült különben ez a hat hónap…
Mázlim van, hogy a baráti körben sok pasival tudok beszélgetni, és így egy-egy témáról nemcsak a csajok, de a férfiak véleményét is meg tudom kérdezni. Ilyen például az is, hogy vajon mi lehet vonzó egy férfi számára egy nőben…? Persze, nekünk, csajoknak is van erről elképzelésünk, de valljuk be, sok erőltetett szépségtrükk inkább csak…
“Hogy milyen az élet, azt kérdezed?” – vonta fel a szemöldökét a nagyim, amikor még 17 évesen megkérdeztem tőle, hogy szerinte randizhatok-e a sráccal, vagy kitekerik anyámék a nyakamat. Azt mondta, hogy nem tudja, de ha érdemesnek érzem rá, akkor ismerjem meg és majd meglátom. “De mégis mire figyeljek, mire számítsak…?” – “Mindig készülj fel…
Hétvégén elutaztunk a Kicsivel, három napot töltöttünk együtt a barátainkkal, amely alatt mindenki fő személyiségjegyei meg tudtak villanni egy-egy mondat erejéig mind pozitív, mind negatív tartományban. Persze, az enyémek is, mivel elég impulzív személyiség vagyok, így lobbanékony és lelkes is egyszerre, a helyzettől függően. De volt ott minden más is: állandó mártír, ügyeletes megmondó…
Ma, június 24-én van nyárközép napja, Szent Iván éjszakája, amely már sokszáz évvel ezelőtt is híres volt varázslatos erejéről, szakrális minőségéről és arról, hogy ezen a napon, amikor leghosszabb a nappal és legrövidebb az éjszaka, minden megtörténhet… Főként a szerelemben! Hát, hogy nálam mi ez a “minden”, arról fogalmam sincs. Persze, a Kicsi éppen az…
Úgy illettünk egymásba, akár kulcs a zárba. Ördöglakat volt ez, én mondom, veszélyes játék, hatalmas téttel, nagy kockázattal, és szinte már az elején tudni lehetett, hogy veszíteni fogunk. Egymással, egymás ellen, és végül egymást… Nehéz dolog ez, amikor két ember szelídíteni kezdni egymást. Egyik nap a férfi a kulcs, a nő a zár. Másik nap…