Kötéltánc

  Elég pörgős, érzelmileg sem egyszerű időszakon vagyok túl (és egy kicsit még innen is…), amely hatása a blog bejegyzésein is érezhető. Születtek felháborodott, értetlen, csalódott és szomorú bejegyzések is, amelyek után vagy kritikát kaptam vagy pátyolgatást. Mindenesetre egyhangúlag megegyeztek abban, hogy ez nem illik hozzám. Nem is szívesen olvasnak ilyen hangvételű bejegyzéseket, meg minek… Tovább »

  Jött a múltkori bejegyzésre, az elhagyás kapcsán egy kérdés, hogy miért hiszem, hogy csak most nehéz a nőknek, hiszen régen is hozzá kellett szokniuk ahhoz, hogy egyedül éltek – sok nő volt, akinek lelépett vagy meghalt a férje…  A válaszom, hogy ebben van igazság, de az más volt. Akkor elfogadta a veszteséget önmagában, meggyászolta… Tovább »

  Egyik este beszélgettünk (még a borozás előtt), D. és én. Meséltem már, hogy eszméletlen régi barátság és ezer emlék fűz össze bennünket – nem, nem olyan bulikában ismerkedős, két nyár óta tartó szercsilávcsi ez, hanem 32-33 évünkből immár 27 éve állunk egymás mellett minden bajban, és örülünk egymásnak minden örömben. Most éppen nála van… Tovább »

  Először is iszonyat jól esett a múltkori, elég borús kedvű bejegyzés után a sokféle kommentet olvasni, nők és férfiak válaszait, megéléseit is, többféle fórumon és formában. Persze, attól, hogy van egy rossz nap vagy nehezebb hét az életben, még nem szűnik meg a jókedvem, bár kétségtelen, hogy kicsit nehezebb őszintén mosolyogni és hitelesen, nemcsak… Tovább »

  A szakítás után most már több hónap elteltével egyre több barát és ismerős kérdez rá, ki óvatosan, ki egészen nyíltan, hogy mi újság a párkapcsolattal, a pasikkal, a szerelemmel – ugyan merre jár az a nagy ő, akire olyan sokan várnak, és olyan sokan próbálják bevonzani az én részemre. Népes szurkolócsapat szeretné már látni… Tovább »

  A mai napon kiemelést kapott egy számomra kedves blog bejegyzése, amely a gyermekvállalás témáját járja körbe, mégpedig kissé szélsőséges, ám mégis életszerű és gyakorlatias szempontból vizsgálva, világítva meg a kérdést: vállaljon-e a nő 40 körül gyermeket saját döntéseként, akár egyedülállóként is, illetve egy olyan kapcsolatban, amely kissé ingatag lábakon áll, és talán félig már… Tovább »

Úgy illettünk egymásba, akár kulcs a zárba. Ördöglakat volt ez, én mondom, veszélyes játék, hatalmas téttel, nagy kockázattal, és szinte már az elején tudni lehetett, hogy veszíteni fogunk. Egymással, egymás ellen, és végül egymást… Nehéz dolog ez, amikor két ember szelídíteni kezdni egymást. Egyik nap a férfi a kulcs, a nő a zár. Másik nap… Tovább »

Van egy kedvenc törölközőm, a nagyimtól kaptam még kislányként. Fehér, puha, bolyhos, piros csíkokkal tarkított, és nagyon szeretem. Mama mindig mondogatta: “ez a kelengyéd első darabja.” Persze, fogalmam sem volt, hogy ez mit jelent, később meg csak vihogtam rajta , hogy: “na persze, nem lesz nekem férjem, kell is az, púpnak a hátamra.”   Azóta,… Tovább »

A napokban randiztam. Újra, igen. Egy közös ismerősünk által ismerkedtünk meg, és hosszú hetekig tartó chat- és telefonbeszélgetések után jutottunk el az első találkozóig, amelyet mindkettőnk legnagyobb sajnálatára nem fog követni második randi, pláne párkapcsolat és szerelem. Két nagy tanulságot mindenképpen levonhattunk azonban: egyrészt azt, hogy főben járó bűn hat hétig csak chatelni és nem… Tovább »

Ha már beszéltünk a napszemüvegről, akkor beszéljünk kicsit azokról a fényekről is amelyek miatt feltesszük azt a bizonyos szép rózsaszín napszemüveget… Amikor egy kapcsolat energiaszintjét nézegetjük, mindig érdemes a férfit alapként tekinteni. Nem vagyok konzervatív, sem őskori nő, mégis azt vallom, hogy az energia, a fény, amely a kapcsolat naprendszerét fényesíti, amely az élet egyik… Tovább »