Kötéltánc

  “Hogy milyen az élet, azt kérdezed?” – vonta fel a szemöldökét a nagyim, amikor még 17 évesen megkérdeztem tőle, hogy szerinte randizhatok-e a sráccal, vagy kitekerik anyámék a nyakamat. Azt mondta, hogy nem tudja, de ha érdemesnek érzem rá, akkor ismerjem meg és majd meglátom. “De mégis mire figyeljek, mire számítsak…?” – “Mindig készülj fel… Tovább »

Úgy illettünk egymásba, akár kulcs a zárba. Ördöglakat volt ez, én mondom, veszélyes játék, hatalmas téttel, nagy kockázattal, és szinte már az elején tudni lehetett, hogy veszíteni fogunk. Egymással, egymás ellen, és végül egymást… Nehéz dolog ez, amikor két ember szelídíteni kezdni egymást. Egyik nap a férfi a kulcs, a nő a zár. Másik nap… Tovább »

Előbújt belőlem ma megint az ügyeletes Szűz Mária. Vagy inkább egy másik Mária – Mária Magdolna… Mindkét alakja, amelyet róla tartanak… Van, aki ismeri, hogy pontosan mit értek ezalatt, aki nem, annak nem is muszáj tudni a részleteket, a lényeg, hogy nem vagyok én sem szeplőtlen szűz, de attól még rengeteg dologban nem az érme… Tovább »

Mindig is imádtam aludni. Szerettem a pihenést, a fekvést, az álmodást, jól esett összebújni azokkal, akiket szeretek, és elnyámmogni egy doboz fagyit vagy elropogtatni egy bödön pattogatott kukoricát, miközben bámultunk valami kedvenc, agyonnézett filmet, vagy az esőt, vagy csak azt, ahogy nőttek a kutyák. Félreértések elkerülése végett, “a kutyák” megnevezés négy darab szobanövényt takar, akik… Tovább »

Van egy kedvenc törölközőm, a nagyimtól kaptam még kislányként. Fehér, puha, bolyhos, piros csíkokkal tarkított, és nagyon szeretem. Mama mindig mondogatta: “ez a kelengyéd első darabja.” Persze, fogalmam sem volt, hogy ez mit jelent, később meg csak vihogtam rajta , hogy: “na persze, nem lesz nekem férjem, kell is az, púpnak a hátamra.”   Azóta,… Tovább »

  Ismered Te is, ugye…? Az a bizonyos első másfél év, a biológiailag is aláírt és tudományosan is igazolt 18 hónap, amely minden kapcsolat csodája, lelke, és motorja a következő hosszú évekre. Amikor sziporkák és szikrák pattognak, amikor csak őt látod, amikor a jövőképed olyan tiszta, mint egy ezredjére levezetett másodfokú egyenlet, amit kisujjból kirázol,… Tovább »

  Még hat a méreg. Néhány napig eltart még a tegnapi fekete leves hatása. De most már  jobb, mert tudom uralni. Tudom keretek és korlátok közé tenni. Tudom, hogy még néhány órán át gyomorgörcs lesz, és fejfájás, ismét teljesen bedurran az orrom a stressztől, úgyhogy kelleni fog zsebkendő és orrspray éjszakára, és rengeteg tiszta víz… Tovább »

Belefutottam, bakker, megint. Kávé éjjel – avagy beszélgetés az exszel, igaz, csak telefonon, de legalább annyira mart, mint egy éhgyomorra bedobott dupla espresso. Tudod, az ami már annyira keserű, hogy az már savanyú. Amitől azt várod, hogy talán majd felébreszt, de helyette csak fejbe csap, bikaerősen, felviszi a vérnyomásodat, dübörög a szíved a feszültségtől, az… Tovább »

Szakítás után az ember lánya/fia legszívesebben hetekig csak heverne az ágyban, magasról tenne rá, hogy mi van a világban, a hírekben, a munkahelyén és úgy egyáltalán, az ajtón kívül. Azonban, aki gyereket nevel, lakást tart fent, meg egyébként is, nem szeretne nyakig merülni az önsajnálat posványában, annak íme egy kis instant megoldás, amely segítségével akár… Tovább »

Elég friss még az élmény, némiképp még feldolgozás alatt, hiszen csak pár hete történt a különköltözés, de most már ki tudom jelenteni, hogy egyrészt túlélem, másrészt, hogy tanultam belőle, harmadrészt, hogy utólag szuper megerősítést kaptam arról, hogy jól csináltam úgy, ahogyan csináltam. Méghozzá Magyarország egyik legjobb pszichiátere, maga Csernus doktor jelentette ezt ki – no,… Tovább »