Kötéltánc

  Hétvégén elutaztunk a Kicsivel, három napot töltöttünk együtt a barátainkkal, amely alatt mindenki fő személyiségjegyei meg tudtak villanni egy-egy mondat erejéig mind pozitív, mind negatív tartományban. Persze, az enyémek is, mivel elég impulzív személyiség vagyok, így lobbanékony és lelkes is egyszerre, a helyzettől függően. De volt ott minden más is: állandó mártír, ügyeletes megmondó… Tovább »

  A héten, 3 hónappal a blog indulása után megérkezett a 100. Facebook oldal-lájkom, és 99 főnél felajánlottam a kedves közeledő századiknak, hogy a kerek szám örömére ő ajánlhat egy általa szabadon választott témát, amiről írok egy bejegyzést csak neki. A leckét megkaptam, a téma a poszt címe… Nos, nézzük, milyen is lennék, ha barna… Tovább »

Ma, június 24-én van nyárközép napja, Szent Iván éjszakája, amely már sokszáz évvel ezelőtt is híres volt varázslatos erejéről, szakrális minőségéről és arról, hogy ezen a napon, amikor leghosszabb a nappal és legrövidebb az éjszaka, minden megtörténhet… Főként a szerelemben! Hát, hogy nálam mi ez a “minden”, arról fogalmam sincs. Persze, a Kicsi éppen az… Tovább »

Úgy illettünk egymásba, akár kulcs a zárba. Ördöglakat volt ez, én mondom, veszélyes játék, hatalmas téttel, nagy kockázattal, és szinte már az elején tudni lehetett, hogy veszíteni fogunk. Egymással, egymás ellen, és végül egymást… Nehéz dolog ez, amikor két ember szelídíteni kezdni egymást. Egyik nap a férfi a kulcs, a nő a zár. Másik nap… Tovább »

Nagyon zaklatott vagyok. Ma reggel a metró felé menet tűzoltóautót láttunk az utcában, hát, mentünk a Kicsivel bámészkodni. Amúgy is lázba jön minden egyenruhástól (igen, a zannya is lelkesen mosolyog rájuk, szuperhősökre), meg nem is láttunk korábban ilyen létrás mentést, úgyhogy irányt vettünk a pletykaforrás felé. Füstöt, mentőt nem láttunk, szirénát nem hallottunk, gondoltam, talán csak… Tovább »

Előbújt belőlem ma megint az ügyeletes Szűz Mária. Vagy inkább egy másik Mária – Mária Magdolna… Mindkét alakja, amelyet róla tartanak… Van, aki ismeri, hogy pontosan mit értek ezalatt, aki nem, annak nem is muszáj tudni a részleteket, a lényeg, hogy nem vagyok én sem szeplőtlen szűz, de attól még rengeteg dologban nem az érme… Tovább »

Mindig is imádtam aludni. Szerettem a pihenést, a fekvést, az álmodást, jól esett összebújni azokkal, akiket szeretek, és elnyámmogni egy doboz fagyit vagy elropogtatni egy bödön pattogatott kukoricát, miközben bámultunk valami kedvenc, agyonnézett filmet, vagy az esőt, vagy csak azt, ahogy nőttek a kutyák. Félreértések elkerülése végett, “a kutyák” megnevezés négy darab szobanövényt takar, akik… Tovább »

Nézegettem az ékszeres polcomat a minap. Mennyi porosodó, sosem hordott gyűrű, nyaklánc, fülbevaló… Pedig volt idő, amikor valódi ékszermániás voltam! Nyaklánc, karperec, bokalánc, mellettük pedig a gyűrűim is állandóan hordott ékszerek voltak, még fürdéshez vagy tornához sem vettem le őket. Hogy is volt a történetük…? Az egyiket a szüleimtől kaptam, a másikat az Elsőtől. Egy csodaszép,… Tovább »

  Biztos neked is van kedvenc bögréd… Amibe pont annyi kávé vagy tea fér, pont úgy áll a kezedben, éppen olyan a színe, amilyen neked tetszik. Csak úgy rád talált ez a bögre, és te is rá, és óvod, vigyázod, mert éppen azt a nyugalmat és otthon-érzést adja, amelyre egy hosszú nap után szükséged van… Tovább »

Vannak könyvek amelyek egyszerűen megtalálnak akár egy új ismerős, egy éppen nekünk való élethelyzet, egy új feladat vagy éppen egy jókor érkező tanács. Így talált rám Feldmár András Szabadság, szerelem című könyve is, amely átsegít a mostani élethelyzetem legnehezebb pontjain és egyszerű, személyes hangú sorai léleksimogató és egyben fejre koppantó ébresztő terápiaként visznek tovább minden… Tovább »