Kötéltánc

  Még hat a méreg. Néhány napig eltart még a tegnapi fekete leves hatása. De most már  jobb, mert tudom uralni. Tudom keretek és korlátok közé tenni. Tudom, hogy még néhány órán át gyomorgörcs lesz, és fejfájás, ismét teljesen bedurran az orrom a stressztől, úgyhogy kelleni fog zsebkendő és orrspray éjszakára, és rengeteg tiszta víz… Tovább »

Belefutottam, bakker, megint. Kávé éjjel – avagy beszélgetés az exszel, igaz, csak telefonon, de legalább annyira mart, mint egy éhgyomorra bedobott dupla espresso. Tudod, az ami már annyira keserű, hogy az már savanyú. Amitől azt várod, hogy talán majd felébreszt, de helyette csak fejbe csap, bikaerősen, felviszi a vérnyomásodat, dübörög a szíved a feszültségtől, az… Tovább »

Kezdek kicsit pipa lenni és értetlen, kedves Univerzum… De komolyan. Hogy van az, hogy körbenézek, látok egy rakás nőt, akik dolgoznak magukon, lelki és fizikai értelemben egyaránt: edzés, terápia, kineziológus, önképzés, kreatív hobbi, önkifejezés, szuper munka, élvezi az életet, nem ragad bele játszmákba, jóban van magával – pasik terén mégis zéró az “eredmény”. Ezzel szemben… Tovább »

Imádom a színházat. Érezni a darabot, a színészek feszültségét, a cselekmény kibontakozásának ritmusa és fázisai izgalmas két órákra teljesen lekötik a figyelmemet, és képes vagyok tökéletesen eggyé válni az adott darabbal. Élvezem, ahogy magába szippant a történet saját világa, de legjobban azt imádom, ha úgy is állok fel a taps után a székből, hogy egy-egy… Tovább »