Kötéltánc

Az Univerzum karácsonyi ajándékai nekem

  Vannak mélyrepülések. Vannak szép napok. Vannak borzasztó hetek, majd vidám órák, boldog hónapok, és közben, bár egyre ritkábban, de egy-egy hullámvölgy-nap ugyanúgy befigyel. Mostanában egyre gyakrabban gondolok arra, hogy mit mondjak majd a Kicsinek, amikor majd hasonlókat kezd el átélni…  Arra jutottam, hogy ez az egész, amit életnek hívunk, olyasmi, mint a sport. Mindenki… Tovább »

Ha van nagy magyar álom, akkor ő elérte! – Interjú Bihari Vikivel

    Bihari Viki számomra igazi jelenség. Feltűnő, de nem harsány. Jófej, de nem rámenősen jópofi. Intelligens, mégsem okoskodó – és úgy őszinte, hogy közben nem bánt meg. Emellett valódi inspirációt nyújt, hiszen mindent elért, amit a “nagy magyar álom” kategóriába sorolhatunk: könyvet, filmet, ismertséget… Persze, a dolgok “hogyan”-ja az ő esetében is fontosabb: úgy érte el minden sikerét,… Tovább »

Röviden írj – az olvasód és az írásod is hálás lesz érte!

  Bőbeszédű bloggereknél visszatérő probléma a “hogyan és miért írjunk rövid, tömör bejegyzéseket” – téma. Rólunk szól blog is kérdezte az előző bejegyzés kapcsán, hogy: “Biztos, hogy nem maradhatnak a jelzők? Akkor sem, ha olyan gyönyörű a mondat, hogy felvisít az ember a boldogságtól? Mert én imádom őket. Bár Hemingway is azt mondja, hogy írj minél egyszerűbben.. Elbizonytalanodtam.”… Tovább »

Írni tanulok és jól esik

  Mit tesz az ember lánya, ha éppen van egy fölös hétvégéje, amikor nem háztartani szeretne reggeltől estig? Megnézi, hogy mennyi van a malacperselyben, és mivel úgy látja, hogy éppen kijön belőle arra a kétnapos képzésre való, amit már egy éve kinézett magának, hát úgy dönt, hogy ezt a két napot magára szánja, úgy mindenestől,… Tovább »

Jókor, jó helyen vagyok a világban

  Elég pörgős, érzelmileg sem egyszerű időszakon vagyok túl (és egy kicsit még innen is…), amely hatása a blog bejegyzésein is érezhető. Születtek felháborodott, értetlen, csalódott és szomorú bejegyzések is, amelyek után vagy kritikát kaptam vagy pátyolgatást. Mindenesetre egyhangúlag megegyeztek abban, hogy ez nem illik hozzám. Nem is szívesen olvasnak ilyen hangvételű bejegyzéseket, meg minek… Tovább »

Köszönet a hónap végén

Ez most egy aprócska bejegyzés lesz, semmi sallang, semmi nagy gondolat… És mégis… Eltelt ez az egy hónap, lejárt az Instagram kihívás, elkészült mind a 31 bejegyzés – ez itt az utolsó eleme, hogy teljes legyen a lista, a kézírásom. Bevallom, azt hittem, nem sikerül. Azt hittem, feladom. Volt, hogy egy témáról két napig sem… Tovább »

#1 – Munkaeszközöm

  Üdv, kedves Instagram-kihívás! Persze, tudom, hogy te fotókkal dolgozol, de az az igazság, hogy nekem a betűkkel mindig is több dolgom volt, és jobban átlátom őket, mint a képeket, ezért egyezzünk ki egy döntetlenben: ígérem, mindegyik témához készítek neked béna fotót, cserébe leírom a vele kapcsolatos gondolataimat, mert a témák listája nagyon vonzó, és… Tovább »

KissEmese mindennapjai – a blog, amely elgondolkodtat, megnevettet, ad…

  Az írás mellett másik szenvedélyem az olvasás – szépirodalom, lektűr, hírek és szakmai cikkek, mindent fogyasztok. Reggeli kávé mellé vagy a metrón kapaszkodva azonban leginkább kedvenc blogjaimat szoktam átfutni, köztük is leggyakrabban KissEmese mindennapjaiból merítek lendületet, motivációt és jókedvet az egész napos szaladgáláshoz. Szeretem változatos témáit, rövid posztjai egy-egy gondolattal nevetést vagy éppen mély… Tovább »

Az első, amitől mindig félek

  Az első bejegyzés a blogon. Mindig utáltam elkezdeni a dolgokat. Szeretek ötletelni, szeretem, amikor egy folyamat közepén vagyok és alakulnak a kis, közepes és nagyobb célok, és szeretek (eddig nem tudtam róla, de most már ki merem jelenteni, hogy szeretek) befejezni dolgokat. De elkezdeni utálok.  Mindenben, az autó elindításától kezdve a fogyókúrákon át a… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!