Kötéltánc

  A napokban egy barátnőmmel beszélgettem a párkapcsolatokról, és kérdezte, hogy szerintem mi lehet az oka annak, hogy ennyire általános probléma a mi generációnknál az, hogy hosszú távon nem találjuk azt, akivel jól működnek a dolgok minden téren. Elgondolkodtam. Rájöttem, hogy össze vagyunk zavarodva rendesen. Mindenki sérült, aki a mi korunkban már megint vagy még… Tovább »

  Egyik hétvégén szórakozni, táncolni, bulizni mentünk D. barátnőmmel, aki nem titkolta, hogy ha úgy alakul, nem bánja, ha nem egyedül megy haza, vagy legalábbis kicsit megbizsergeti az érzékeit és hormonjait egy kedves és érzékeny férfiállat. Nekem is szánt volna egyet, de tudtam, hogy ez nem az én terepem, még akkor sem, ha a világ… Tovább »

    Bihari Viki számomra igazi jelenség. Feltűnő, de nem harsány. Jófej, de nem rámenősen jópofi. Intelligens, mégsem okoskodó – és úgy őszinte, hogy közben nem bánt meg. Emellett valódi inspirációt nyújt, hiszen mindent elért, amit a “nagy magyar álom” kategóriába sorolhatunk: könyvet, filmet, ismertséget… Persze, a dolgok “hogyan”-ja az ő esetében is fontosabb: úgy érte el minden sikerét,… Tovább »

  Most komolyan eldobom az agyam: keresztbe hosszába olvasom a kritikákat a luxikák életét bemutató(?) realityről, de egy író sem akadt, aki használta volna hozzá a józan eszét meg a szemeit, hogy megnézze, hogy valóban mit lát?! Még azok sem akiket pedig ezért fizetnek. Durva. Persze addig legalább a közepes képességű újságíró is eljutott, hogy… Tovább »

  Elég pörgős, érzelmileg sem egyszerű időszakon vagyok túl (és egy kicsit még innen is…), amely hatása a blog bejegyzésein is érezhető. Születtek felháborodott, értetlen, csalódott és szomorú bejegyzések is, amelyek után vagy kritikát kaptam vagy pátyolgatást. Mindenesetre egyhangúlag megegyeztek abban, hogy ez nem illik hozzám. Nem is szívesen olvasnak ilyen hangvételű bejegyzéseket, meg minek… Tovább »

  Furcsa időszakot élek most. A baráti köröm három részre osztható: egyik része egyedül él, a másik része válik, a harmadik meg boldogtalan párkapcsolatban csal – vagy csalják. Csúcs. Szabadok vagyunk, meg vízöntő kora, meg mittudomén milyen baromságok. Lényeg a lényeg, hogy bármilyen vezérelvet a zászlónkra tűzve borogatjuk a kapcsolatokat, szédelgünk át életeken, és közben csak… Tovább »

  Sokszor megkapom, hogy naiv vagyok és olykor egy tinilány optimizmusával nézem az életet és annak minden szereplőjét, ezért is lehet extrán tündérmeseszerű az a cikk, amely még az én mércémet is ki tudja csapni, s amelyet a Férfiak Klubja oldalon olvastam. A cikk azt tárgyalja, hogy hol követik el a nők a hibákat a… Tovább »

  Eltelt lassan fél év egyedül. Nyilván az is hozza ezt a mai számvetést, hogy kedves barátnőm, É. halála a gyorsan illanó létre hívja fel a figyelmemet, és arra, hogy ha már ennyire kitaláltam, hogy nekem jó így egyedül, akkor találjam ki végre, hogy miért ennyire rossz… Furcsán gyorsan elrepült  különben ez a hat hónap… Tovább »

    Egy barátnőmmel esett meg a történet, amely engem is mélyen elgondolkodtatott, hiszen alig egy-két év és a Kicsi is hasonló kérdéseket tesz majd fel, sőt, lehet, hogy ennek a sztorinak köszönhetően egy nagy terhet már előre levehetek a válláról. Barátnőm kislánya jelleméből adódóan kényszeresen igyekszik megfelelni a maga számára támasztott elvárásoknak, és bár… Tovább »

  Múltkor a legirritálóbb női nyaralótársakat vettük górcső alá, de valljuk be, azért a pasik sem mennek a szomszédba egy kis idegesítő nyávogásért, hisztiért, piperkőcségért, kötözködő, beszólogató stílusért. Íme a három, számomra legidegesítőbb példa, akikkel az idei rövidebb-hosszabb pihenéseim alatt összefutottam.     1. A vérbeli sportoló Izomtrikós, fecskealsós, többé-kevésbé kigyúrt fazon. Ő az, aki… Tovább »