Kötéltánc

  Imádom Feldmár könyveit, mert őt olvasva olyan, mintha ott ülne mellettem, beszélne hozzám lassan, halkan, nyugodtan, tisztára, mintha egy saját terapeutám lenne, és bár már sokadszorra olvasom el egyes írásait, mégis tud egy-egy mondatával újat mondani. Legutóbb a Szabadíts meg a gonosztól című könyv utolsó oldalán találtam meg az éppen nekem szóló feloldozást az… Tovább »

  Mit tesz az ember lánya, ha éppen van egy fölös hétvégéje, amikor nem háztartani szeretne reggeltől estig? Megnézi, hogy mennyi van a malacperselyben, és mivel úgy látja, hogy éppen kijön belőle arra a kétnapos képzésre való, amit már egy éve kinézett magának, hát úgy dönt, hogy ezt a két napot magára szánja, úgy mindenestől,… Tovább »

  Sokszor megkapom, hogy naiv vagyok és olykor egy tinilány optimizmusával nézem az életet és annak minden szereplőjét, ezért is lehet extrán tündérmeseszerű az a cikk, amely még az én mércémet is ki tudja csapni, s amelyet a Férfiak Klubja oldalon olvastam. A cikk azt tárgyalja, hogy hol követik el a nők a hibákat a… Tovább »

Vannak könyvek amelyek egyszerűen megtalálnak akár egy új ismerős, egy éppen nekünk való élethelyzet, egy új feladat vagy éppen egy jókor érkező tanács. Így talált rám Feldmár András Szabadság, szerelem című könyve is, amely átsegít a mostani élethelyzetem legnehezebb pontjain és egyszerű, személyes hangú sorai léleksimogató és egyben fejre koppantó ébresztő terápiaként visznek tovább minden… Tovább »

  Érdekes élményben volt ma részem, mondhatni, nem mindennapi találkozás és beszélgetés történt ma – erről majd egy másik posztban részletesebben – amely részeként egy sétát is tettünk, és ahogy kiléptünk a lépcsőházból a kapu felé vezető lengőajtón, újdonsült barátnőm és a Csemete előtt is megtartottam a lengőajtót, hogy kiléphessenek az előtérbe. Akkor eszembe jutott… Tovább »