Kötéltánc

  Nőnek lenni, pláne nőies nőnek lenni nem bűn, nem vétek, sőt, igazi kihívás és alapvetően nagyon szórakoztató dolog. Könnyebb, persze, a napi szaladgálás mellett a batyutáska-bakancs-pulcsi hármast választani, de mégha könnyű is belecsúszni, akkor sem muszáj beleragadni ebbe, és ettől függetlenül is, akár bakancsban-farmerban is lehetünk abszolút nőiesek. Most nehogy azt hidd, hogy ezzel… Tovább »

    Bihari Viki számomra igazi jelenség. Feltűnő, de nem harsány. Jófej, de nem rámenősen jópofi. Intelligens, mégsem okoskodó – és úgy őszinte, hogy közben nem bánt meg. Emellett valódi inspirációt nyújt, hiszen mindent elért, amit a “nagy magyar álom” kategóriába sorolhatunk: könyvet, filmet, ismertséget… Persze, a dolgok “hogyan”-ja az ő esetében is fontosabb: úgy érte el minden sikerét,… Tovább »

  Bőbeszédű bloggereknél visszatérő probléma a “hogyan és miért írjunk rövid, tömör bejegyzéseket” – téma. Rólunk szól blog is kérdezte az előző bejegyzés kapcsán, hogy: “Biztos, hogy nem maradhatnak a jelzők? Akkor sem, ha olyan gyönyörű a mondat, hogy felvisít az ember a boldogságtól? Mert én imádom őket. Bár Hemingway is azt mondja, hogy írj minél egyszerűbben.. Elbizonytalanodtam.”… Tovább »

  Mit tesz az ember lánya, ha éppen van egy fölös hétvégéje, amikor nem háztartani szeretne reggeltől estig? Megnézi, hogy mennyi van a malacperselyben, és mivel úgy látja, hogy éppen kijön belőle arra a kétnapos képzésre való, amit már egy éve kinézett magának, hát úgy dönt, hogy ezt a két napot magára szánja, úgy mindenestől,… Tovább »

  Tudod, nagyon ijesztő volt… Egyszer csak úgy, minden átmenet nélkül elkezdődött. Egyáltalán nem voltam felkészülve rá. Azt se tudtam, mit kell csinálni, csak jött az a csomó vér, iszonyat erős görcsök, remegett kezem-lábam. Nem tudtam, mit tegyek. Kórházba rohantunk, tíz perc alatt bent voltunk, csak egy orvost akartam, aki megnyugtat, hogy nincs semmi baj,… Tovább »

  Többen kérdeztétek, hogy miért írok mostanában ritkábban. Ez egyrészt azért esik jól, mert látom belőle, hogy követitek a blogot, másrészt azért is, mert ezek szerint konkrét hiányérzetet okoz, hogy nincs újabb bejegyzés, újabb kötéltáncos akció, nagy mutatvány, amely alakulását követhetnétek. Ennek az egyik oka az, hogy nekem leginkább a negatív dolgokat kell kiírnom, feldolgoznom,… Tovább »

  Elég pörgős, érzelmileg sem egyszerű időszakon vagyok túl (és egy kicsit még innen is…), amely hatása a blog bejegyzésein is érezhető. Születtek felháborodott, értetlen, csalódott és szomorú bejegyzések is, amelyek után vagy kritikát kaptam vagy pátyolgatást. Mindenesetre egyhangúlag megegyeztek abban, hogy ez nem illik hozzám. Nem is szívesen olvasnak ilyen hangvételű bejegyzéseket, meg minek… Tovább »

  Jött a múltkori bejegyzésre, az elhagyás kapcsán egy kérdés, hogy miért hiszem, hogy csak most nehéz a nőknek, hiszen régen is hozzá kellett szokniuk ahhoz, hogy egyedül éltek – sok nő volt, akinek lelépett vagy meghalt a férje…  A válaszom, hogy ebben van igazság, de az más volt. Akkor elfogadta a veszteséget önmagában, meggyászolta… Tovább »

  Adott két csaj, két különböző eredetű szívfájdalom – az egyik iszonyatosan szúró, friss seb, a másik permanensen sajgó heg, egyik sem jobb – plusz egy szabad hétköznap este és egy üveg bor. No, meg az én kis nyomi háztartásom béna bornyitója, amely eddig inkább csak díszként funkcionált, minthogy nálam csak a vendégek fogyasztanak alkoholt…. Tovább »

  Már csak két nap, és beköszönt a szeptember, aranyló falevelekkel, időzített bombaszerű pocsolyákkal, csípős reggelekkel, no, meg az utolsó nagycsoportos évvel a Kicsinek, hiszen jövőre iskolás lesz. Elvileg idén is mehetett volna a kora okán, de kisebb-nagyobb megkésettségei miatt még márciusban iskolaérettségi vizsgálatot javasoltak számára, amely eredményeképpen egy roppant körültekintő és határozott szakvéleménnyel és… Tovább »