Kötéltánc

  Jött a múltkori bejegyzésre, az elhagyás kapcsán egy kérdés, hogy miért hiszem, hogy csak most nehéz a nőknek, hiszen régen is hozzá kellett szokniuk ahhoz, hogy egyedül éltek – sok nő volt, akinek lelépett vagy meghalt a férje…  A válaszom, hogy ebben van igazság, de az más volt. Akkor elfogadta a veszteséget önmagában, meggyászolta… Tovább »

  Egy ideje terveztem már, hogy megnézem az idei év topromantikus, mindenki által elragadtatással kezelt kedvenc mozifilmjét, a Kaliforniai álmot, de mivel mindig fenntartással kezelem a közönségsikereket, ezért eddig ódzkodtam tőle. A hétvégén azonban úgy alakult, hogy D. barátnőmmel csajos időnket töltöttük, és végre előszedtük a La la land-et, hogy hadd lássuk, mit tud, minek… Tovább »

Az önérzetem meg én. Már megint. Kicsit hadilábon állunk egymással. Már megint. Mert van ám nekem, baromi nagy, szépen fejlett önérzetem, egyenes gerincem, öntudatom, meg minden ilyen hasznos kellékem az élethez – csak éppen, valószínűleg, amikor a legfontosabb lenne, akkor csak úgy, elhajítom a francba, lehető legmesszebbre, gondolván, hogy úgyis csak zavar, szűk lesz miatta… Tovább »

  Eltelt lassan fél év egyedül. Nyilván az is hozza ezt a mai számvetést, hogy kedves barátnőm, É. halála a gyorsan illanó létre hívja fel a figyelmemet, és arra, hogy ha már ennyire kitaláltam, hogy nekem jó így egyedül, akkor találjam ki végre, hogy miért ennyire rossz… Furcsán gyorsan elrepült  különben ez a hat hónap… Tovább »

  Nyár van. Nyár van, fiatalok vagyunk, életerősek, szabira megyünk, élünk, tervezünk. Nyár van, és felfoghatatlan a gondtalan, gyorsan pörgő, élményekben dúskáló napok között, hogy É. meghalt. Nyár van, süt a nap, és ő olyan erős volt. Mi a büdös francért nem szakad össze a világ ilyenkor? Miért nem történik valami…? Valami…?!! Amitől érezném, hogy… Tovább »

Izgalmas élményem volt a múlt héten: babás-mamás, hordozókendős, gyerekes kiránduláson vettünk részt a Kicsivel, amely sok-sok izgalomban bővelkedett, de talán egyik legjobb húzása az volt, hogy az árnyas fák és a “hegyek” hűsebb klímája picit megvédett minket a városban tomboló hőségtől. De mi történik, ha elfáradnak a gyerekek? Mi történik, ha két kislány helyett már… Tovább »

  Mindig is hatékonyan és pontosan tudtam sok irányba figyelni. Ez “köszönhető” egy enyhe figyelemhiány zavaromnak is, amellyel most már nem csupán együtt élni tudok, de életem néhány területén még előnyt is kovácsoltam belőle. És köszönhető annak is, hogy tudatosan treníroztam is magam rá: gimnazista koromban vacsora közben könyvet olvastam és filmet néztem, és bármelyikbe… Tovább »

  A szakítás után most már több hónap elteltével egyre több barát és ismerős kérdez rá, ki óvatosan, ki egészen nyíltan, hogy mi újság a párkapcsolattal, a pasikkal, a szerelemmel – ugyan merre jár az a nagy ő, akire olyan sokan várnak, és olyan sokan próbálják bevonzani az én részemre. Népes szurkolócsapat szeretné már látni… Tovább »

    Egy barátnőmmel esett meg a történet, amely engem is mélyen elgondolkodtatott, hiszen alig egy-két év és a Kicsi is hasonló kérdéseket tesz majd fel, sőt, lehet, hogy ennek a sztorinak köszönhetően egy nagy terhet már előre levehetek a válláról. Barátnőm kislánya jelleméből adódóan kényszeresen igyekszik megfelelni a maga számára támasztott elvárásoknak, és bár… Tovább »

  Stressz. A rohanás, a rengeteg intéznivaló, a tengernyi ember az utcán, mindenkinek valami nagyon fontos dolga van, beléd ütköznek, nem figyelnek senkire, sem rád, sem magukra. Stressz. A tömött buszok, a fullasztó villamosok, a metró levegőtlen, klausztrofóbiát keltő légköre. Az utasok hozzád érnek, mindenki az ajtóban szorong, nem mersz leülni, mert nem tudhatod, hogy… Tovább »