Kötéltánc

A bőrömből tudnék kiugrani, amikor ezeket a szeretetnyelves megosztásokat látom: “töltsd ki a tesztet és találd meg a kulcsot a párodhoz, oldd meg egy csapásra minden párkapcsolati problémádat.” Bullshit. Sőt, bullshit a köbön. Mintha mind egy-egy konfekcióra lettünk volna gyártva, s mindenkihez egy kód lenne az univerzális megoldás minden gondra, mintha tudnám, mit mondjak, ha fáradt,… Tovább »

  Eskü, próbáltam magam belenyomni egy jó kis karácsonyi depibe, ami kishíján sikerült is, miután egymás után háromszor hallgattam meg az Igazából szerelem filmzenéjét, amiről végül a harmadik lejátszás után rájöttem, hogy valójában vidám dallam, minek rinyálni rajta? Ráadásul, ugyan tucatjával érkeznek az eljegyzős fotók face-en, valahogy mégis az egyetlen érzelem, amit ki tudnak váltani… Tovább »

  Sokszor azt gondoljuk, tudjuk a tuti, mert már idősebbek vagyunk, tapasztaltabbak, túl jópár csalódáson, motivációs tréningek és önfejlesztő tanfolyamok egész sorozatával hátunk mögött – és akkor jön egy gondolatébresztő hozzászólás, amely megmutatja, hogy a nyitott és józan látásmód nem kor, nem vagy éppen hajszín kérdése… Ágoston, 23 éves férfi véleménye a párkeresési nehézségekről, amelyet… Tovább »

  Bevallom, régimódi csaj vagyok. De úgy igazán. Persze, számos dologban úttörőnek számítok a családban, de az értékek tekintetében konzervatív vagyok és nyíltan vállalom, hogy igenis szeretem a családomat, és a közelségüket. Fontos számomra, hogy ne csak évente háromszor találkozzunk, hanem a karácsony és a szülinapok mellett a mindennapokban is egymás életének részévé váljunk, és… Tovább »

    A mai napra, a Koraszülöttek világnapjára eredetileg csak egy pár soros bejegyzéssel készültem volna nektek, azonban tegnap egy csodálatos, őszinte olvasói levelet kaptam, amelyről már az első átfutás után eldöntöttem, hogy egyszerűen muszáj megosztanom veletek. Különlegessége, hogy a sorok írója a másik oldalról nézte kicsit az eseményeket, mivel az ő kisbabája időre született ugyan,… Tovább »

  Na, énekeljük meg egy kicsit ezt a metrófelujítós első hetet, mert van pár dolog, ami iszonyat zavar. Egy: a pasik közül azok, akik egyszerűen nem tudnak mit kezdeni a helyzettel. Ennyi tipródó, szerencsétlen, lúzerkedő hapsit egy rakáson még az IT bulik dizsije se látott, mint én négy nap alatt. Lécci, kapjátok már össze magatokat, nem… Tovább »

  Az év utolsó hónapjának első napja évszázadok óta különleges helyet foglal el az emberi léptékkel számon tartott évkörben. Mindenszentek napja. Most már a katolikus egyház is saját szent ünnepei közé sorolja, de mint a karácsony vagy akár nagyboldogasszony napja, úgy ez a nap is pogány hagyományokból eredeztethető. Ez nem meglepetés, mint ahogyan az sem,… Tovább »

  Többen kérdeztétek, hogy miért írok mostanában ritkábban. Ez egyrészt azért esik jól, mert látom belőle, hogy követitek a blogot, másrészt azért is, mert ezek szerint konkrét hiányérzetet okoz, hogy nincs újabb bejegyzés, újabb kötéltáncos akció, nagy mutatvány, amely alakulását követhetnétek. Ennek az egyik oka az, hogy nekem leginkább a negatív dolgokat kell kiírnom, feldolgoznom,… Tovább »

  Lejárt az a szuper baciismerkedős, takonylappangós első három hét az oviban, amelynek eddig minden áldott évben egy szeptember végi szabi volt a következménye nálam. Most már eleve úgy tartalékoltam év közben a szabadnapjaimat és a legsürgősebb munkákat is úgy igyekeztem időzíteni, hogy ilyentájt nyugodt szívvel mondhassam: kérem, én a nátha leggusztustalanabb típusának, legelfajzottabb, legellenállóbb… Tovább »

  Elég pörgős, érzelmileg sem egyszerű időszakon vagyok túl (és egy kicsit még innen is…), amely hatása a blog bejegyzésein is érezhető. Születtek felháborodott, értetlen, csalódott és szomorú bejegyzések is, amelyek után vagy kritikát kaptam vagy pátyolgatást. Mindenesetre egyhangúlag megegyeztek abban, hogy ez nem illik hozzám. Nem is szívesen olvasnak ilyen hangvételű bejegyzéseket, meg minek… Tovább »