Kötéltánc

  A napokban ünnepeltük a Kicsi születésnapját – igazán jól sikerült nap volt, mindenki oldott volt, laza, minden úgy sikerült, ahogy elterveztük, még ő is csatlakozott az ünnepléshez egy gyors vacsora erejéig, majd az összes ajándékot cipelve hazakísért bennünket, megpuszilgatta a Kicsit, intelligensen váltottunk három semmitmondó mondatot, civilizáltan, kulturáltan elköszöntünk. Mindenki ment a dolgára. Ahogy… Tovább »

  A múlt héten kicsit depi volt és rosszkedv és befordulás, pedig nyár van, fény, meleg, és látszólag minden tökéletes, mégis vannak időszakok, amikor a legnagyobb hepi közepén is fekete pontnak érzem magam egy pillanatra. – Nyilván veled is előfordul olykor, ha fáradt vagy, hogy belecsúsznál egy rosszkedvű időszakba. De mi van, ha nem teheted… Tovább »

Nagyon zaklatott vagyok. Ma reggel a metró felé menet tűzoltóautót láttunk az utcában, hát, mentünk a Kicsivel bámészkodni. Amúgy is lázba jön minden egyenruhástól (igen, a zannya is lelkesen mosolyog rájuk, szuperhősökre), meg nem is láttunk korábban ilyen létrás mentést, úgyhogy irányt vettünk a pletykaforrás felé. Füstöt, mentőt nem láttunk, szirénát nem hallottunk, gondoltam, talán csak… Tovább »

Belefutottam, bakker, megint. Kávé éjjel – avagy beszélgetés az exszel, igaz, csak telefonon, de legalább annyira mart, mint egy éhgyomorra bedobott dupla espresso. Tudod, az ami már annyira keserű, hogy az már savanyú. Amitől azt várod, hogy talán majd felébreszt, de helyette csak fejbe csap, bikaerősen, felviszi a vérnyomásodat, dübörög a szíved a feszültségtől, az… Tovább »

Most már lassan 6 hete, hogy több év gyógyszerezés után úgy döntöttem, hogy abbahagyom, leállok vele, lejövök a szerről – a fogamzásgátlóról. Persze, rengeteg érvet lehet olvasni mellette, de valamiért mégis azt érzem, ez leginkább egy durva beavatkozás, belém-avatkozás, a saját folyamataim beszabályozása, és mint ilyen, megsérti a magam kis belső környezetének rendjét. Igen, tudom,… Tovább »