Kötéltánc

  Klasszikus női nevelést kaptam, örök értékekkel, melegséggel, és mellé nem kevés rugalmatlansággal – a konzervatív értékrend oda-vissza hatott, minden előnyével és hátrányával. Mi természetes nők vagyunk, nem kell a festék, a smink, csak felesleges sallang. Akinek szép vagy, így is szép vagy… Ez igaz, de mi van, ha egy nap magamnak nem vagyok szép?… Tovább »

A bőrömből tudnék kiugrani, amikor ezeket a szeretetnyelves megosztásokat látom: “töltsd ki a tesztet és találd meg a kulcsot a párodhoz, oldd meg egy csapásra minden párkapcsolati problémádat.” Bullshit. Sőt, bullshit a köbön. Mintha mind egy-egy konfekcióra lettünk volna gyártva, s mindenkihez egy kód lenne az univerzális megoldás minden gondra, mintha tudnám, mit mondjak, ha fáradt,… Tovább »

  Eskü, próbáltam magam belenyomni egy jó kis karácsonyi depibe, ami kishíján sikerült is, miután egymás után háromszor hallgattam meg az Igazából szerelem filmzenéjét, amiről végül a harmadik lejátszás után rájöttem, hogy valójában vidám dallam, minek rinyálni rajta? Ráadásul, ugyan tucatjával érkeznek az eljegyzős fotók face-en, valahogy mégis az egyetlen érzelem, amit ki tudnak váltani… Tovább »

  Vannak mélyrepülések. Vannak szép napok. Vannak borzasztó hetek, majd vidám órák, boldog hónapok, és közben, bár egyre ritkábban, de egy-egy hullámvölgy-nap ugyanúgy befigyel. Mostanában egyre gyakrabban gondolok arra, hogy mit mondjak majd a Kicsinek, amikor majd hasonlókat kezd el átélni…  Arra jutottam, hogy ez az egész, amit életnek hívunk, olyasmi, mint a sport. Mindenki… Tovább »

  A napokban egy barátnőmmel beszélgettem a párkapcsolatokról, és kérdezte, hogy szerintem mi lehet az oka annak, hogy ennyire általános probléma a mi generációnknál az, hogy hosszú távon nem találjuk azt, akivel jól működnek a dolgok minden téren. Elgondolkodtam. Rájöttem, hogy össze vagyunk zavarodva rendesen. Mindenki sérült, aki a mi korunkban már megint vagy még… Tovább »

  Egyik hétvégén szórakozni, táncolni, bulizni mentünk D. barátnőmmel, aki nem titkolta, hogy ha úgy alakul, nem bánja, ha nem egyedül megy haza, vagy legalábbis kicsit megbizsergeti az érzékeit és hormonjait egy kedves és érzékeny férfiállat. Nekem is szánt volna egyet, de tudtam, hogy ez nem az én terepem, még akkor sem, ha a világ… Tovább »

    Bihari Viki számomra igazi jelenség. Feltűnő, de nem harsány. Jófej, de nem rámenősen jópofi. Intelligens, mégsem okoskodó – és úgy őszinte, hogy közben nem bánt meg. Emellett valódi inspirációt nyújt, hiszen mindent elért, amit a “nagy magyar álom” kategóriába sorolhatunk: könyvet, filmet, ismertséget… Persze, a dolgok “hogyan”-ja az ő esetében is fontosabb: úgy érte el minden sikerét,… Tovább »

  Tudod, nagyon ijesztő volt… Egyszer csak úgy, minden átmenet nélkül elkezdődött. Egyáltalán nem voltam felkészülve rá. Azt se tudtam, mit kell csinálni, csak jött az a csomó vér, iszonyat erős görcsök, remegett kezem-lábam. Nem tudtam, mit tegyek. Kórházba rohantunk, tíz perc alatt bent voltunk, csak egy orvost akartam, aki megnyugtat, hogy nincs semmi baj,… Tovább »

  Többen kérdeztétek, hogy miért írok mostanában ritkábban. Ez egyrészt azért esik jól, mert látom belőle, hogy követitek a blogot, másrészt azért is, mert ezek szerint konkrét hiányérzetet okoz, hogy nincs újabb bejegyzés, újabb kötéltáncos akció, nagy mutatvány, amely alakulását követhetnétek. Ennek az egyik oka az, hogy nekem leginkább a negatív dolgokat kell kiírnom, feldolgoznom,… Tovább »

  Lejárt az a szuper baciismerkedős, takonylappangós első három hét az oviban, amelynek eddig minden áldott évben egy szeptember végi szabi volt a következménye nálam. Most már eleve úgy tartalékoltam év közben a szabadnapjaimat és a legsürgősebb munkákat is úgy igyekeztem időzíteni, hogy ilyentájt nyugodt szívvel mondhassam: kérem, én a nátha leggusztustalanabb típusának, legelfajzottabb, legellenállóbb… Tovább »