Kötéltánc

  Klasszikus női nevelést kaptam, örök értékekkel, melegséggel, és mellé nem kevés rugalmatlansággal – a konzervatív értékrend oda-vissza hatott, minden előnyével és hátrányával. Mi természetes nők vagyunk, nem kell a festék, a smink, csak felesleges sallang. Akinek szép vagy, így is szép vagy… Ez igaz, de mi van, ha egy nap magamnak nem vagyok szép?… Tovább »

  Pár hete szervezni kezdtük az ismerősökkel, barátokkal a szilveszteri bulit, és idén először felmerült, hogy biztosan a Kicsivel akarom-e tölteni a szilvesztert – ráadásul egyből két oldalról is kaptam az ívet. Az egyik közölte, hogy szerinte nem egészséges állandóan vele lennem, szinte már szerelmes vagyok a saját gyerekembe. A másik megtoldotta azzal, hogy ne… Tovább »

  Vannak mélyrepülések. Vannak szép napok. Vannak borzasztó hetek, majd vidám órák, boldog hónapok, és közben, bár egyre ritkábban, de egy-egy hullámvölgy-nap ugyanúgy befigyel. Mostanában egyre gyakrabban gondolok arra, hogy mit mondjak majd a Kicsinek, amikor majd hasonlókat kezd el átélni…  Arra jutottam, hogy ez az egész, amit életnek hívunk, olyasmi, mint a sport. Mindenki… Tovább »

    Bihari Viki számomra igazi jelenség. Feltűnő, de nem harsány. Jófej, de nem rámenősen jópofi. Intelligens, mégsem okoskodó – és úgy őszinte, hogy közben nem bánt meg. Emellett valódi inspirációt nyújt, hiszen mindent elért, amit a “nagy magyar álom” kategóriába sorolhatunk: könyvet, filmet, ismertséget… Persze, a dolgok “hogyan”-ja az ő esetében is fontosabb: úgy érte el minden sikerét,… Tovább »

  Bőbeszédű bloggereknél visszatérő probléma a “hogyan és miért írjunk rövid, tömör bejegyzéseket” – téma. Rólunk szól blog is kérdezte az előző bejegyzés kapcsán, hogy: “Biztos, hogy nem maradhatnak a jelzők? Akkor sem, ha olyan gyönyörű a mondat, hogy felvisít az ember a boldogságtól? Mert én imádom őket. Bár Hemingway is azt mondja, hogy írj minél egyszerűbben.. Elbizonytalanodtam.”… Tovább »

  Mit tesz az ember lánya, ha éppen van egy fölös hétvégéje, amikor nem háztartani szeretne reggeltől estig? Megnézi, hogy mennyi van a malacperselyben, és mivel úgy látja, hogy éppen kijön belőle arra a kétnapos képzésre való, amit már egy éve kinézett magának, hát úgy dönt, hogy ezt a két napot magára szánja, úgy mindenestől,… Tovább »

  Elég pörgős, érzelmileg sem egyszerű időszakon vagyok túl (és egy kicsit még innen is…), amely hatása a blog bejegyzésein is érezhető. Születtek felháborodott, értetlen, csalódott és szomorú bejegyzések is, amelyek után vagy kritikát kaptam vagy pátyolgatást. Mindenesetre egyhangúlag megegyeztek abban, hogy ez nem illik hozzám. Nem is szívesen olvasnak ilyen hangvételű bejegyzéseket, meg minek… Tovább »

  Nemrég Astrid blogján vendégeskedtem, nagy örömmel és fiatal blogként igazán büszkén tettem eleget a kedves meghívásnak! A nyárról, a nyár hangulatáról, érzéseiről, és a hozzájuk kapcsolódó elvárásainkról írtam.  “A sok tizenöt-húszfokos reggel, és az esős, borongós hetek után végre berobbant a nyár, kánikulával, napfénnyel, energiával becsobbant az életünkbe, és kellemes melegével körbesimogat, visszaidézve kamaszkorok… Tovább »

  Stressz. A rohanás, a rengeteg intéznivaló, a tengernyi ember az utcán, mindenkinek valami nagyon fontos dolga van, beléd ütköznek, nem figyelnek senkire, sem rád, sem magukra. Stressz. A tömött buszok, a fullasztó villamosok, a metró levegőtlen, klausztrofóbiát keltő légköre. Az utasok hozzád érnek, mindenki az ajtóban szorong, nem mersz leülni, mert nem tudhatod, hogy… Tovább »

  A növényekkel valahogy nehezen értjük meg egymást… Állatról, emberről mindig is szerettem és jól tudtam gondoskodni, de a növények számomra túl hideg, elérhetetlen lények voltak, egy más dimenzió létezői, akiket eddig nem tudtam megfejteni. De a “kutyák” megváltoztatták a szemléletemet… Volt nekem, persze, már mindenféle, extrém körülményeket kibíró növényem próbálkozásképpen, de még a félig… Tovább »