Kötéltánc

  Durva sebeket tép fel a múltból az elmúlt egy hét coming out cunamija, és bár fájdalmas a téma, mégis jó látni hogy milyen sokan állnak ki önmagukért és másokért is, és elsősorban azért, hogy a jövőben jobb legyen, és akár felnőtt, akár gyerek, akár nő vagy férfi a zaklatás áldozata, igenis merjen beszélni róla… Tovább »

  Furcsa időszakot élek most. A baráti köröm három részre osztható: egyik része egyedül él, a másik része válik, a harmadik meg boldogtalan párkapcsolatban csal – vagy csalják. Csúcs. Szabadok vagyunk, meg vízöntő kora, meg mittudomén milyen baromságok. Lényeg a lényeg, hogy bármilyen vezérelvet a zászlónkra tűzve borogatjuk a kapcsolatokat, szédelgünk át életeken, és közben csak… Tovább »

Az önérzetem meg én. Már megint. Kicsit hadilábon állunk egymással. Már megint. Mert van ám nekem, baromi nagy, szépen fejlett önérzetem, egyenes gerincem, öntudatom, meg minden ilyen hasznos kellékem az élethez – csak éppen, valószínűleg, amikor a legfontosabb lenne, akkor csak úgy, elhajítom a francba, lehető legmesszebbre, gondolván, hogy úgyis csak zavar, szűk lesz miatta… Tovább »

  Jó anya vagy. Ezt biztosan tudom, különben nem kattintottál volna ide, hiszen pont magasról nem érdekelne téged, hogy mitől lesz kiegyensúlyozott a csemetéd, helyette olvasnál sztárocskák botrányos ruháiról és egy újabb nevetséges konteóról – de Te itt vagy. Te a gyerekedért olvasod még a netet és a blogokat is. Magadért is, persze, hogy még… Tovább »

Furcsa érzés bloggerként az olvasó elé tenni egy-egy bejegyzést, és látni, hogy legtöbbször a szívünknek kedves, sok munkával megírt posztok kevesebb embert érdekelnek, míg sokszor egy “szimpla, mezei” bejegyzés emberek ezreihez ér el. Így voltam az apukától látott hisztikezeléssel is, soha nem gondoltam, hogy éppen ez a sebtiben lejegyzett történet ennyi olvasót érdekel majd, ráadásul… Tovább »

Kedvelem az időseket. A magukat nem megjátszó, szépen öregedő, fejlődő, hibáikból tanuló, tapasztalataikat tovább adó idős embereket, akikre olyan nagy szükségünk lenne nekünk, fiatal felnőtteknek. A legtöbb mintánk ehelyett azonban olyan, amelyet nem szívesen követnénk, kitapossuk, hát, a magunk ösvényét; vezetés, támogatás híján egymásban tartjuk a lelket, pedig olykor mennyire jól tud jönni egy bölcs meglátás…  Egy… Tovább »

Előbújt belőlem ma megint az ügyeletes Szűz Mária. Vagy inkább egy másik Mária – Mária Magdolna… Mindkét alakja, amelyet róla tartanak… Van, aki ismeri, hogy pontosan mit értek ezalatt, aki nem, annak nem is muszáj tudni a részleteket, a lényeg, hogy nem vagyok én sem szeplőtlen szűz, de attól még rengeteg dologban nem az érme… Tovább »

Van egy kedvenc törölközőm, a nagyimtól kaptam még kislányként. Fehér, puha, bolyhos, piros csíkokkal tarkított, és nagyon szeretem. Mama mindig mondogatta: “ez a kelengyéd első darabja.” Persze, fogalmam sem volt, hogy ez mit jelent, később meg csak vihogtam rajta , hogy: “na persze, nem lesz nekem férjem, kell is az, púpnak a hátamra.”   Azóta,… Tovább »

Valami bolondságról kellene most írnom. Valami vicces, bohókás, bolondos dologról – ez ugyanis a kihívás következő témája. Nézelődöm magam körül, és azt érzem, elég bolondos az is, ha csak befelé figyelek. Az életem messziről nézve egy eseménytelen, unalmas, átlagos szürkeség. Ahogy azonban közelítünk az egyes napok felé, s az egyes napokon belül az események, azokon… Tovább »

Időről időre tapasztaljuk, hogy munkatársak, ismerősök, haverok és barátok érkeznek és távoznak az életünkből. Szerencsére vannak, akik nem csupán jönnek és mennek, hanem maradnak teljesen, mások vissza-visszatérnek a megfelelő pillanatban, hogy egy hasznos tanáccsal vagy egy mély beszélgetéssel tegyék helyre az embert. És természetesen ott van Ő, aki már mondhatom, hogy negyed százada kíséri az… Tovább »