Kötéltánc

  Egy ideje figyelem a körülöttem lévő valóságot, amelyben napról napra küzdünk az elemekkel: munka, gyerek, háztartás, fölös kilók, még egy csésze kávé, hogy el ne aludjak az esti mese előtt/alatt és extra adag akaraterő, hogy el ne csábuljak este egy krémesre. Mind, mind az élet kihívásai és a napi rutin részei ebben a komor,… Tovább »

  Pár hete szervezni kezdtük az ismerősökkel, barátokkal a szilveszteri bulit, és idén először felmerült, hogy biztosan a Kicsivel akarom-e tölteni a szilvesztert – ráadásul egyből két oldalról is kaptam az ívet. Az egyik közölte, hogy szerinte nem egészséges állandóan vele lennem, szinte már szerelmes vagyok a saját gyerekembe. A másik megtoldotta azzal, hogy ne… Tovább »

  Eskü, próbáltam magam belenyomni egy jó kis karácsonyi depibe, ami kishíján sikerült is, miután egymás után háromszor hallgattam meg az Igazából szerelem filmzenéjét, amiről végül a harmadik lejátszás után rájöttem, hogy valójában vidám dallam, minek rinyálni rajta? Ráadásul, ugyan tucatjával érkeznek az eljegyzős fotók face-en, valahogy mégis az egyetlen érzelem, amit ki tudnak váltani… Tovább »

  A napokban ünnepeltük a Kicsi születésnapját – igazán jól sikerült nap volt, mindenki oldott volt, laza, minden úgy sikerült, ahogy elterveztük, még ő is csatlakozott az ünnepléshez egy gyors vacsora erejéig, majd az összes ajándékot cipelve hazakísért bennünket, megpuszilgatta a Kicsit, intelligensen váltottunk három semmitmondó mondatot, civilizáltan, kulturáltan elköszöntünk. Mindenki ment a dolgára. Ahogy… Tovább »

    A mai napra, a Koraszülöttek világnapjára eredetileg csak egy pár soros bejegyzéssel készültem volna nektek, azonban tegnap egy csodálatos, őszinte olvasói levelet kaptam, amelyről már az első átfutás után eldöntöttem, hogy egyszerűen muszáj megosztanom veletek. Különlegessége, hogy a sorok írója a másik oldalról nézte kicsit az eseményeket, mivel az ő kisbabája időre született ugyan,… Tovább »

  Tudod, nagyon ijesztő volt… Egyszer csak úgy, minden átmenet nélkül elkezdődött. Egyáltalán nem voltam felkészülve rá. Azt se tudtam, mit kell csinálni, csak jött az a csomó vér, iszonyat erős görcsök, remegett kezem-lábam. Nem tudtam, mit tegyek. Kórházba rohantunk, tíz perc alatt bent voltunk, csak egy orvost akartam, aki megnyugtat, hogy nincs semmi baj,… Tovább »

  Sokan kérdezték tőlem, hogy milyen érzés volt anyaként, nőként, és személyesen nekem, Phillyként az, hogy a tervezettnél jóval korábban érkezett a Kicsi. Akkoriban igyekeztem természetesen kezelni, sem időm, sem energiám nem volt, hogy összeomoljak, mert minden percem róla szólt, nem engedhettem meg azt a luxust, ahogyan a többi, velem egyforma kora-anya sem, hogy másra… Tovább »

  Durva sebeket tép fel a múltból az elmúlt egy hét coming out cunamija, és bár fájdalmas a téma, mégis jó látni hogy milyen sokan állnak ki önmagukért és másokért is, és elsősorban azért, hogy a jövőben jobb legyen, és akár felnőtt, akár gyerek, akár nő vagy férfi a zaklatás áldozata, igenis merjen beszélni róla… Tovább »

  Lejárt az a szuper baciismerkedős, takonylappangós első három hét az oviban, amelynek eddig minden áldott évben egy szeptember végi szabi volt a következménye nálam. Most már eleve úgy tartalékoltam év közben a szabadnapjaimat és a legsürgősebb munkákat is úgy igyekeztem időzíteni, hogy ilyentájt nyugodt szívvel mondhassam: kérem, én a nátha leggusztustalanabb típusának, legelfajzottabb, legellenállóbb… Tovább »

  Furcsa időszakot élek most. A baráti köröm három részre osztható: egyik része egyedül él, a másik része válik, a harmadik meg boldogtalan párkapcsolatban csal – vagy csalják. Csúcs. Szabadok vagyunk, meg vízöntő kora, meg mittudomén milyen baromságok. Lényeg a lényeg, hogy bármilyen vezérelvet a zászlónkra tűzve borogatjuk a kapcsolatokat, szédelgünk át életeken, és közben csak… Tovább »