1.0Kötéltánchttps://koteltanc.cafeblog.huPhillyhttps://koteltanc.cafeblog.hu/author/philly/<p><img class="aligncenter size-large wp-image-629" src="https://koteltanc.cafeblog.hu/files/2017/07/pregnant-1245703_640-600x399.jpg" alt="" width="600" height="399" /></p> <p> </p> <p>A mai napon kiemelést kapott egy számomra kedves blog bejegyzése, amely a gyermekvállalás témáját járja körbe, mégpedig kissé szélsőséges, ám mégis életszerű és gyakorlatias szempontból vizsgálva, világítva meg a kérdést: <strong>vállaljon-e a nő 40 körül gyermeket saját döntéseként, akár egyedülállóként is, illetve egy olyan kapcsolatban, amely kissé ingatag lábakon áll, és talán félig már kifelé is kacsintanak a felek? Mit tegyen a nő, ha a párkapcsolata nem alkalmas a közös gyermek vállalására, ám ő maga már nagyon vágyik rá, hogy anya lehessen?</strong> <a href="https://kissemese.cafeblog.hu/2017/07/05/kit-erdekel-az-apa-ejtesd-teherbe-magad/" target="_blank" rel="noopener noreferrer">"Fair vagy nem fair férfi nélkül döntést hozni?" - teszi fel a kérdést cikke végén a KissEmese Mindennapjai blog szerzője.</a></p> <p>A bejegyzésen és lezáró kérdésén elgondolkodtam, a cikk kommentjeként érkezett felháborodott hozzászóláson azonban még inkább. <strong>A kommentelő rögtön kiborult rajta, hogy természetesen nem fair, ráadásul minek vállal gyereket az, aki még egy pasit sem tud "megnevelni" (sic!)...?</strong> Tudjátok, hogy az abszolút egyensúly híve vagyok, ki is borultam rajta: <strong>mi a francnak akar megnevelni egy nő egy férfit?</strong> Minek idomítani, rávenni erőnek erejével bármire is.  Ezerszer puffogtatott közhelyein is csak kerekedtek a szemeim, amely szerint "a gyereknek apa kell, nem pénz" - hát persze, sokszor azért jó lenne, ha erről az apukákat tájékoztatnánk először, és "ebben az esetben (<em>mármint, ha a férfi tudta nélkül esik teherbe a nő</em>) gyerektartásra sem kötelezheti a férfit". </p> <p> </p> <p><img class="aligncenter size-large wp-image-633" src="https://koteltanc.cafeblog.hu/files/2017/07/pregnancy-775041_640-600x398.jpg" alt="" width="600" height="398" /></p> <p> </p> <p>Azért szerintem álljunk meg egy szóra, mert <strong>utálom a rózsaszín légvárakat és bár hiszek sokféle mesében</strong> (a Szépség és a szörnyeteget magam is eljátszottam, több-kevesebb sikerrel, per pillanat meg a "Végre otthon" anyucijának szerepében domborítok), a<strong>ttól mindig kiborulok, ha valaki másokat a saját kis vattacukor erdejébe akar bevinni. A valóság ennél sokkal gyomorba vágóbb, egyszerűbb, keményebb.</strong></p> <p>A nő saját magának szül. <strong>Mindegy, hogy házasságban élsz vagy nem, hogy mindketten akartátok a gyereket, vagy te kardoskodtál érte. Mindegy, hogy végigjárta veled a férjed a terhestornát, szuszogott, ahogy kellett, kiképezte magát az összes babadologból, attól még megszülni, szoptatni, éjjel etetni te fogod. Az első legszebb és legfájdalmasabb emléke hozzád köti majd a gyermekedet. </strong>Az első szavait, az első lépteit te hallod, te látod.<strong> Ha bárki kényezteti, te fortyansz fel a legelőször, hogy neked ne csesszék szét a hetekig felépített munkádat a gyerekkel, most megint szoktathatod vissza a napirendre, a korai lefekvésre, a csokimentes vacsorára - de ha bárki csak sandán néz rá, vagy kritizálni meri, te fogod letépni az arcát anyatigrisként, ebben is biztos vagyok.</strong> </p> <p>Apával szuperjó csapat lehettek, de ne sózd rá, ne kényszerítsd rá, ne heréld ki azzal, hogy állandóan dadust csinálsz belőle. Az ő feladata teljesen más a gyermeknevelésben. Ne idomítsd, ne kritizáld, ne támassz elvárásokat. Nem azért, mert akkor tuti lelécel. Ha le akar, akkor tőled függetlenül le fog lépni. Hanem azért, mert <strong>ez a te feladatod, a te vállalásod. Ne vedd el magadtól, mert gyönyörű, és nehéz, és sírással, nevetéssel, bizonytalansággal és nagy felismerésekkel teli időszaktól, tapasztalattól fosztod meg magad, ha így teszel.</strong></p> <p> </p> <p><img class="aligncenter size-large wp-image-628" src="https://koteltanc.cafeblog.hu/files/2017/07/men-2424928_640-600x399.jpg" alt="" width="600" height="399" /></p> <p> </p> <p><strong>Ha azonban vállalod, amire önmagadnak és a születendő picurnak egykor igent mondtál a lelkedben, akkor a lehető legnagyobb tanulást, legdurvább személyiségfejlesztő tréninget kapod tőle és önmagadtól, amit csak valaha kaphatsz. És igen, lehet, hogy ennek része az is, hogy egyedül vállald ezt az utat.</strong> Hogy érezd, ez a te feladatod, akkor is, ha a párod nem tart veled ebben. Úgy érzem, senkinek sincs joga ettől megfosztani egy nőt, és e<strong>gy nő sem köteles csak azért lemondani az anyaságról, mert egy töketlen, kamaszlelkű hapsi van mellette éppen életének abban a szakaszában. </strong></p> <p><strong>Ez persze, nem jelenti azt, hogy egy férfi ne nőhetne fel a feladathoz,</strong> a családhoz, és ne tudna strammul, felelősségteljesen helyt állni a család életében.  De erre nekik is meg kell hagyni az időt, a teret, a lehetőséget. Nem idomítással fogod elérni, sem hisztivel - és azzal is <strong>jobb, ha megbarátkozol, hogy mindentől függetlenül amíg fel nem nő a csemete, mindig te fogsz nagyobb részt vállalni. Tudod, miért? Egyszerűen azért, mert szereted... Mert nemcsak a szülést döntötted el, hanem azt is, hogy az egész életében te leszel az édesanyja. És ehhez, bizony, nekünk, nőknek is fel kell nőnünk.</strong></p> <p><em>Te mit gondolsz? Vállalnál egyedül gyermeket...? Miért igen, vagy éppen miért nem?</em></p> <p> </p> <p><img class="aligncenter size-large wp-image-630" src="https://koteltanc.cafeblog.hu/files/2017/07/family-2355697_640-600x399.jpg" alt="" width="600" height="399" /></p>richhttps://koteltanc.cafeblog.hu/files/2017/07/pregnant-1245703_640-150x150.jpg150150