1.0Kötéltánchttps://koteltanc.cafeblog.huPhillyhttps://koteltanc.cafeblog.hu/author/philly/<p><img class="aligncenter size-large wp-image-451" src="https://koteltanc.cafeblog.hu/files/2017/05/holding-2344369_640-600x401.jpg" alt="" width="600" height="401" /></p> <p><br /><strong>Két fiatal találkozásának lehettem tanúja a napokban. Egy huszonéves fiú gyönyörű, illatos vörös rózsával utazott már sok megálló óta, nézegette, forgatta a kezében, próbálta úgy tartani, hogy kényelmes is legyen, a rózsa se sérüljön, de meg ne szúrja, és közben a telefonját is tudja nézegetni. Ez első, vagy maximum második randi lehet, gondoltam, mert szegény srác extra feszült volt... Elővette a telefont, görgetett kettőt a Facebookján, eltette, megint elővette, megnézegette magát a kijelzőjében, közben meg folyamatosan a megállókat vizslatta</strong>. </p> <p>Nagyon helyes kölyök volt, amolyan jóravaló, jólelkű, szép szemű, látszott rajta az igyekezet, a törődés, a kedvesség. Milyen szerencsés lehet az a lány, akinek ez a helyes fiatal lovag az első párja! - gondoltam magamban, s nem is számítottam rá, hogy nyomban megtudom, kinek szánja a rózsát...</p> <p>A Szent Gellért térnél ugyanis <strong>felszállt a lány is: korban hozzá illő, huszonéves csaj. Bocs, kanca</strong>. Vagy én nem is tudom... Pedig már úgy elképzeltem az ifjú lord mellé egy helyes, könyvtáros leányzót, aki kedves, üde, finom lényével körülöleli ezt a langaléta, sármos srácot. Ehhez képest egy kikent-kifent, csöcskirakós ruhában virító-villantó félribi rebegtette ott a kilométeres hosszúságú műszempilláit, fontos volt, hogy gyorsan lőjenek egy szelfit, persze, félcsücsörítéssel, a rózsát meg úgy fogta marokra, mint egy kardot, úgy is hadonászott vele össze-vissza... </p> <p>A fiú meg... Hát, ő boldog volt. Itta a csaj szavait, csókolta, ölelte félszegen, a lány meg éppen csak nem teperte le a metró padlójára, úgy körülfonta kezével-lábával, akár a borostyán indái a házakat. A Móricz Zsigmond körtérnél már korhatárosra kezdett váltani a látvány, úgyhogy leszálltam, mielőtt beszóltam volna nekik.</p> <p>Irigy vagyok...? - Talán. Megtetszett a szépszemű vitéz? - Igen. Felháborított-e a jelenet? - Igen, azt hiszem, igen. <strong>Valahogy annyira szürreálisan különbözőek voltak, és olyan taszító volt a lány nyers és indulatos szexualitása, hogy szinte csömört éreztem a helyzettől.</strong> Persze, lehet hinni a szép mesékben, hogy talán a fiúból előbújik a szuperszexi vadállat a vadmacska mellett, és a lány is kicsit konszolidáltabb lesz a jól nevelt fiúnak köszönhetően, de nem nagyon hiszek én ezekben. <strong>Abban hiszek, amit látok. És ha egy frissen kapott rózsa szirmai az idétlen hadonászástól hevernek a földön öt perccel azután, hogy a "szerelmes" lány megkapta, akkor ott valami baj van. Vele, a szüleivel, a világgal. </strong></p> <p><em>Te mit gondolsz, mi fog kisülni ebből...? Kíváncsi vagyok, vajon együtt maradnak-e...!</em></p> <p><img class="aligncenter size-large wp-image-452" src="https://koteltanc.cafeblog.hu/files/2017/05/rose-812765_640-600x397.jpg" alt="" width="600" height="397" /></p>richhttps://koteltanc.cafeblog.hu/files/2017/05/holding-2344369_640-150x150.jpg150150