1.0Kötéltánchttps://koteltanc.cafeblog.huPhillyhttps://koteltanc.cafeblog.hu/author/philly/<p><img class="aligncenter size-large wp-image-426" src="https://koteltanc.cafeblog.hu/files/2017/05/makeup-1909386_640-600x398.jpg" alt="" width="600" height="398" /></p> <p><br /><strong>Talán néhányszor említettem már, hogy a Kicsi extrém korán, mindössze 24 hetesen rohant a világra, mert kíváncsi volt, és feszkós, és nyűgös, és én is, és a dokinak sem kellett volna talán vérzéssel hazaengednie... No, mindegy most már, az okokat soha nem fogjuk megtudni, de a lényeg, hogy hónapokig koptatta az inkubátorokat a koraszülött intenzíven és mikor végre, három hónap után, már majdnem két kilósan hazavihettem, a legboldogabb anyuka voltam a világon.</strong></p> <p>A PIC-en töltött vidám napok során volt, mikor kettő, volt mikor három cső is lógott belőle, kapott vért, gyógyszert, táplálékot, oxigént, szeretetet, mindent kapott, és sokszor alig láttam, hogy a sok kábel közt melyik kis vékony drótocska a babaláb, és melyik az infúzió csöve. Polip volt, na, szabályos polip. <br /><br /></p> <p><img class="aligncenter size-large wp-image-425" src="https://koteltanc.cafeblog.hu/files/2017/05/newborn-toes-1966491_640-600x399.jpg" alt="" width="600" height="399" /></p> <p><br />Aztán valahogy csak elmúltak azok a várakozással, napi kétszer fél óra látogatással és sírva hazajárással töltött hónapok, megerősödött a Kicsi, hazavittük, nőtt, egy év múlva szabályos, járkáló és beszélő kicsi emberré növekedett, aki sokat kérdezett, és olykor elég jókat is ahhoz, hogy próbára tegye jóanyja kreativitását és elveit. <strong>Az egyik fő elvem ugyanis, az hogy a gyereknek soha, semmilyen körülmények között nem hazudunk. Van, amivel nem terheljük, van, amit egyszerűsítve magyarázunk, de minden, minden kérdésre meg lehet találni azt a választ, amellyel igazat mondunk neki, mégis olyan módon, hogy az ő számára is befogadható legyen.</strong></p> <p>Mindenben működik ez - de hogyan találjuk meg a jó választ az elv megtartásával, ha az öt éves lánygyermek már fél órája vizslatja a karját, lábát, <strong>nézegeti az egykori infúziók hagyta tűnyomokat, kicsi hegecskéket (te jó ég, annyi van rajta...!), és megkérdezi: - Anya, ezek itt mik? Ezek izék...? Ilyen sebek...? Vagy hogy mondják?</strong><br /><br /></p> <p><img class="aligncenter size-large wp-image-427" src="https://koteltanc.cafeblog.hu/files/2017/05/infusion-2278647_640-600x399.jpg" alt="" width="600" height="399" /></p> <p> - Hegek, szívem. Olyan seb helye, ami már begyógyult. <br /> - És mitől lett az a seb? Meg aztán a heg? <br /><strong>Most tényleg mondjam meg neki? Mikor tudom, mennyire retteg a tűtől? Nyilván megmarad még jó ideig benne ez a félig tudatos félelem, hiszen hónapokig sündisznót csináltak belőle... Bakker, még a fején is vénát kerestek, mikor már sehol máshol nem találtak... Nagy levegő, nem hazudunk.</strong><br /> - Nos, tudod, mikor egészen kicsi voltál, sok gyógyszert kaptál, és mivel baba voltál és nem tudtad lenyelni, ezért injekcióval adták be.<br /> - Tűvel...? - hangzik a rettenet a Kicsi szájából és már görbül is lefelé az a mindig nevetésre álló szájacska.<br /> - Igen, tűvel. De nem fájt neked, hidd el... Ezek a gyógyszerek segítettek, hogy hamar megerősödjél. Kellettek. <br /><strong> - És akkor itt hagyták a nyomot...? A tűk...?</strong><br /><strong> - Igen. </strong><br /><strong> - A heget...?</strong><br /><strong> - Nos, nézhetjük úgy is, hogy heget... De tudod, mit? Én másnak látom ezeket a pici pöttyöket. Szerintem nem is hegek...</strong><br /><strong> - Nem...? Hát, akkor micsodák...? Olyan csúnyák...</strong><br /><strong> - Csúnyák? Dehogy...? Hiszen mondom, nem hegek ezek! Hanem csillagok!</strong> Mire megnősz, alig fognak látszódni. De nézd csak, mind egy-egy pici csillag. Szerintem nagyon szép. Mutatják, hogy milyen erős voltál!<br /> - Tényleg? Erős voltam? Egy erős baba?  - Na, most már nevet, eloszlott a sok szürke felhő kicsi homlokáról. Gondterhelt arc helyett immár kedvvel nézegeti kezét-lábát.</p> <p> <strong>- Akkor én vagyok a csillagos kezű kislány! - kiált fel ragyogó szemekkel, és újdonsült szuperhős alteregója így megszületve boldogan száguld tovább. Képzeletbeli köpenye lobog a szélben, és ő A Csillagos Kezű Kislány új kalandokra indul, megszépülve, boldogan...</strong><br /><br /></p> <p><img class="aligncenter size-large wp-image-428" src="https://koteltanc.cafeblog.hu/files/2017/05/little-girl-626114_640-600x399.jpg" alt="" width="600" height="399" /></p>richhttps://koteltanc.cafeblog.hu/files/2017/05/little-girl-626114_640-150x150.jpg150150