1.0Kötéltánchttps://koteltanc.cafeblog.huPhillyhttps://koteltanc.cafeblog.hu/author/philly/<p><img class="aligncenter size-large wp-image-420" src="https://koteltanc.cafeblog.hu/files/2017/05/beach-bag-and-towel-2079846_640-600x435.jpg" alt="" width="600" height="435" /></p> <p><br /><strong>Van egy kedvenc törölközőm, a nagyimtól kaptam még kislányként. Fehér, puha, bolyhos, piros csíkokkal tarkított, és nagyon szeretem. Mama mindig mondogatta: "ez a kelengyéd első darabja." Persze, fogalmam sem volt, hogy ez mit jelent, később meg csak vihogtam rajta , hogy: "na persze, nem lesz nekem férjem, kell is az, púpnak a hátamra."</strong>  </p> <p>Azóta, túl két darab, házasságra erősen emlékeztető kapcsolaton, a tizenöt éves, ezerszer kimosott törölköző még mindig megvan, mama jól választott, érti a dolgát... És <strong>jól számolt, jól ültette el a kis gondolat magocskákat is bennem a párkapcsolatról, hűségről, kitartásról, férfi-női szerepekről... Tíz gyereket nevelt fel, mindet becsületben, és nekem is olyan sziklaszilárd alapokat adott, amelyek nem engedték, hogy feladjam a tőle tanult és kapott elveket.</strong> Pedig azért jópárszor bedobtam volna már azt a bizonyos törölközőt ...</p> <p>Amikor érkezett a Kicsi és bepánikoltunk az apjával; előbb ő, aztán én, végül a Kicsi is, és mindössze hat hónaposan a világra rohant...  De nem dobjuk be a törcsit, mert ez az élet rendje, 9 éves párkapcsolatban nem túl korai a gyerekvállalás, bármennyire is megijedtünk, majd lesz valahogy, ki kell tartani.</p> <p>Amikor úgy éreztem, nyakunkon egy rakat hitel és nem láttam a végét, úgy éreztem, belefulladunk az adósságokba - de kitartottam mert egyszer csak vége lesz...</p> <p>Amikor úgy éreztem, anyóssal sehogy sem tudunk zöld ágra vergődni, csomó konfliktus, meg nem értés, súrlódások... Dehát, kitartottam, mert bíztam benne, hogy a szükség úgyis összetereli az együtt lakókat.<br /><br /></p> <p><img class="aligncenter size-large wp-image-421" src="https://koteltanc.cafeblog.hu/files/2017/05/girl-717937_640-600x414.jpg" alt="" width="600" height="414" /></p> <p><br />És akkor is, mikor az Első közölte, hogy mást szeret... Na, az kurv@ nehéz volt, de még akkor is kitartottam, mert <strong>úgy nevelkedtem, hogy az első a család, mindent meg lehet oldani, ha akarjuk. És végül megerősödött a Kicsi, lejárt a hitel, rendeződött a viszony anyóssal - de végül a kedves Első nem bírta cérnával, és csak bedobta a maga törcsijét</strong>.</p> <p>Kezdtük újra a Másodiknál, sok hasonlósággal. Hitel, közös család, konfliktusok a szülőkkel. Baromi fárasztó volt megint, de úgy éreztem, ő az igazi. Egészen addig, amíg rájöttem, hogy valójában egyáltalán nem ismertem őt - és ő sem engem. </p> <p>Mama, az elvei, meg az ő törölközője... Tudod, <strong>rájöttem közben, hogy van, amikor mégiscsak be kell dobni. Igenis, van, amikor más elveket kell előtérbe helyezni. Amikor fontosabb, hogy érzelmileg ne nyomorodjak meg sem én, pláne a Kicsi. Mikor úgy érzem, ez nem én vagyok, és nem lehet az én életem, mert láthatatlannak, üresnek, szeretetlennek éreztem magam.</strong></p> <p>És akkor én voltam az, aki bedobta, és dobbantott. Én vagyok a családban a "nem házasságban gyermeket szülő" és a "nem párkapcsolatban élő" és az, akinek mindenki szurkol, hogy majdcsak megtaláljam a párom... <strong>Azt hittem, hogy iszonyú szégyen, hogy feladtam, mert a mi családunkban a nők akkor sem adják fel, ha belepusztulnak. Szégyelltem magamat saját magam és a családom előtt is. Kudarcot vallottam - megint nem sikerült. </strong></p> <p>De, tudod, úgy döntöttem, hogy mégsem bánom. Mamával, sajnos, nem tudom ezeket a dolgokat már megbeszélni, mert nagyon messze van tőlem... De úgy érzem, ha elmondanám neki, hogy mi történt, akkor helyeselné a döntésemet - mert <strong>a legfontosabb elvhez, amit tanított csak így tudtam hű maradni: ahhoz, hogy azt nézzem, hogy hogyan élhetek boldogan, bántás nélkül, biztonságban a gyermekemmel. </strong><br /><br /></p> <p><img class="aligncenter size-large wp-image-422" src="https://koteltanc.cafeblog.hu/files/2017/05/laundry-659149_640-600x400.jpg" alt="" width="600" height="400" /></p>richhttps://koteltanc.cafeblog.hu/files/2017/05/laundry-659149_640-150x150.jpg150150