1.0Kötéltánchttps://koteltanc.cafeblog.huPhillyhttps://koteltanc.cafeblog.hu/author/philly/<p><img class="aligncenter size-large wp-image-277" src="https://koteltanc.cafeblog.hu/files/2017/05/mom-1372456_640-600x428.jpg" alt="" width="600" height="428" /></p> <p><br /><strong>Anya vagyok - 32 éves, felsőfokú végzettséggel rendelkező, közép-európai, fehér nő, egyedülálló, irodai dolgozó, blogger, de mindenek felett anya. Egy hatéves, csillámporban úszó, pálcika végtagokkal kalimpáló, mégis hihetetlenül mozgékony energiabomba anyukája.</strong> Miből is áll ez a bizonyos anyai lét...?</p> <p><strong>Anya vagyok, a Kicsi legnagyobb rajongója</strong></p> <p>Ismered azt, amikor csak úgy elmerülsz a gyerek mozdulataiban, és megállapítod, hogy "hát, ilyen cukin senki sem lépdel azokon az apró lábakon, mint ő, a csemete, az utód", és mégha meg is őrülsz attól, ahogyan az apja kicsit csámpásan lép, és a gyerek is tökre ugyanazokkal a mozdulatokkal teszi egyik lábát a másik után, hát, attól mégis el kell ájulni! <strong>Én újabban azt imádom nézni, ahogyan rág. Icipici és óriás lapátfogak váltogatják egymást a szájában, és azokkal annyira viccesen harapja azokat a roppanós kenyérhéjakat, meg minden, hogy tisztára kész vagyok tőle. </strong></p> <p>És ahogy rajzol, alkot... Hát, azt csak úgy nézem. Mert olyan csodálatos közben az arca. <strong>Átszellemült, elmélyült, míg gondolkodik - és ahogy az ötlet megszületik, felvillanyozódik, kiviláglik a kis arc, és kipirulva készíti tovább a művet. Hát, rajongok szabályosan, na.</strong><br /><br /></p> <p><img class="aligncenter size-large wp-image-278" src="https://koteltanc.cafeblog.hu/files/2017/05/mother-1599653_640-600x473.jpg" alt="" width="600" height="473" /></p> <p><br /><strong>Anya vagyok, a sablon</strong></p> <p>Az ijesztő rész. Hogyan együnk, hogyan beszéljünk, hogyan fújjunk orrot, hogyan ne káromkodjunk, még akkor sem, ha kaján, gonosz vigyorral az orrunk előtt csukja be az ajtót a villamosvezető - és akkor még az igazán fontos részekről egy szót sem szóltam. <strong>Szülőkkel való viszony. Pénzügyek. Felelősségvállalás. Na, meg a nagy P-vel kezdődő P-P-P-Párkapcsolat. Hát, igen. Egyelőre a hidegrázás és a hányinger kerülget ettől a résztől - de holnapra kiheverem.</strong> Tuti.<br /><br /></p> <p><img class="aligncenter size-large wp-image-279" src="https://koteltanc.cafeblog.hu/files/2017/05/mother-937038_640-600x399.jpg" alt="" width="600" height="399" /><br /><strong>Anya vagyok, a rossz fej</strong></p> <p>Nagyon <strong>divatos és bájos bizonyos filmekben, ahogyan az anyuka igazi barátnője lányának, és mindent (de a világon tényleg mindent) megbeszél vele a munkahelyi problémáitól kezdve a pénzügyi tanácstalanságain át a párkapcsolati kurdarcokig. Pláne, sikerekig... Aztán csodálkozunk, hogy a gyerek az egyenrangúság jegyében előbb fura, majd tiszteletlen, később elutasító lesz. Nem, nem vagyok a haverja.</strong> Imádom, vigyázok rá, nevelem, tanítom - de nem a barátnőjeként, hanem az anyjaként. Ha kell, fegyelmezem, ha kell megszidom, ha kell, szembeállítom a következményekkel - amennyire lehet, következetesen. <strong>Van annyi önbizalmam anyaként, hogy tudjam, nem emiatt fog utálni. És nem azért szeretne, mert bratyiznék vele, és olyan dolgokkal terhelném,</strong> amely nem rá tartozik és terhelné. </p> <p><strong>Anya vagyok, a dalok ismerője</strong></p> <p>Fura, hogy korábban mennyire nem bíztam magamban, nem mertem énekelni, soha, semmilyen körülmények között, mióta azonban a Kicsi kiköveteli az esti mese után a teljes disney-repertoárt, hát, kénytelen voltam bedobni magam. Egy ideje már egészen vállalható Elzaként, Mulánként és Pocahontasként domborítok elalvás előtt - ám egy ideje már a Padlás dalait is követeli. Ha ez is menni fog, simán elindulok az exfaktorban. Még idén!<br /><br /></p> <p><img class="aligncenter size-large wp-image-280" src="https://koteltanc.cafeblog.hu/files/2017/05/mom-863055_640-1-600x399.jpg" alt="" width="600" height="399" /><br /><br /><strong>Anya vagyok, az áldozatot tényleg jókedvvel hozó</strong></p> <p>Övé a legfinomabb falat, ebédkor az első tányér étel, a legtöbb program a naptárban, övé a legtöbb cucc vásárláskor, szinte mindenből a legújabb (anyát tök jól öltözteti két kis sarki turi!), a nyári tervek nyolcvan százaléka, a kenyér csücske, mert bár mindketten imádjuk, de ő jobban... <strong>Övé a kezem hidege, amikor lázas, a bőröm melege, amikor fázik, a kardigánom, ha távol van, hogy legyen nála akkor is anya-illat, és a hajgumi a hajamból is akár, ha őt borzolja a szél. </strong></p> <p>Ő meg még a mai napig is úgy tud nézni rám, mint amikor először látott meg úgy igazán, és ráeszmélt, hogy neki itt most tök jó lesz. <strong>És enyém a puszi, a nevetése, a nap ovis beszámoló, a pletykák, hogy ki kibe szerelmes, a rajzok, a versek, a kiesett fogak és a szerencsehozó kincsek, a nagy életigazságok, és a szájából elhangzó "szeretlek"-ek 90 százaléka. </strong></p> <p><strong>Rohadt egy mázlista vagyok, az az igazság!</strong></p> <p><img class="aligncenter size-large wp-image-281" src="https://koteltanc.cafeblog.hu/files/2017/05/daisy-1535532_640-600x399.jpg" alt="" width="600" height="399" /></p>richhttps://koteltanc.cafeblog.hu/files/2017/05/mother-1599653_640-150x150.jpg150150