1.0Kötéltánchttps://koteltanc.cafeblog.huPhillyhttps://koteltanc.cafeblog.hu/author/philly/<p><img class="aligncenter size-large wp-image-245" src="https://koteltanc.cafeblog.hu/files/2017/05/ladybug-2033088_640-600x398.jpg" alt="" width="600" height="398" /></p> <p> </p> <p><strong>Úúú, olyan kedvem lenne lecsapni az azonos alakú szavak magas labdáját, és befotózni ide egy jó kövér kört, aláírva, hogy "enyém", és ezzel le is tudhatnánk a harmadik nap, a "köröm" témáját! De nem csalok (úgyis kicsit <a href="https://koteltanc.cafeblog.hu/2017/05/01/1-munkaeszkozom/" target="_blank">csúsztattam a munkaeszközöknél</a>, mert rögtön kettőt is bemutattam, <a href="https://koteltanc.cafeblog.hu/2017/05/02/2-mosoly/" target="_blank">a mosolynál meg nem volt rendes fotó, arccal</a>, meg minden), úgyhogy inkább most tényleg bemutatom a körmeimet a maguk pőre valóságában.</strong></p> <p>Igen, pőrék. Pucérak, natúrak, nudisták, természetesek, festetlenek, egyszerűek. <strong>Tini koromban nagy körmös csaj voltam. Akkor még nem volt ennyire elterjedt a műköröm, mi lakkoztunk. Minden színárnyalat, főleg a bordó és a piros ötven árnyalata fellelhető volt a kelléktárban, mellette speciális körömreszelő, bőrvágó olló, satöbbi. Tetszett is, meg a szüleim sem ellenezték, mert az látták, így végre nem rágom tövig a körmeimet, végre nem azt kell nézniük, hogy minden öt percben kényszeresen piszkálom valamelyik köröm mellett "azt a kis bőrt, ami annyira idegesítő, hogy tuti le kell rágni".</strong></p> <p>Szóval, tartott a körmözés egészen a Kicsi születéséig, aztán akkor idő sem jutott rá, meg mivel folyton rágcsálta a kezemet (nem én rágtam le "azt a kis bőrt, ami annyira idegesítő, hogy tuti le kell rágni", esküszöm, a gyerek volt!), ezért leszoktam a körmözésről, meg nyugi is volt, így leszoktam a körömrágásról is - no, nem csak úgy, hanem mert rájöttem, milyen iszonyat látvány.<br /><br /></p> <p><img class="aligncenter size-large wp-image-246" src="https://koteltanc.cafeblog.hu/files/2017/05/fathers-day-2135265_640-600x399.jpg" alt="" width="600" height="399" /></p> <p><br />Egy baráti társasággal voltunk aznap este, beszélgettünk, vacsora, röhögés, hülye témák és személyes beszélgetések váltották egymást, és v<strong>olt köztünk egy férfi, aki szintén nagy körömrágó volt. Nem tudom, hogy csak a pia lehetett kevés, vagy a témák voltak túl személyesek, de minden második percben csócsálta a kezét. Így fordította, úgy fordította, keresgélte a jó körmöt, a megfelelő kis bőrt, rágta, nyúzta, közben beszélt ugyanúgy... Hát, basszus, azt hittem, rosszul leszek tőle. És attól, hogy valószínűleg én is így nézhettem ki pár évvel korábban.</strong></p> <p>Iszonyú taszító látvány, ahogy nézed, mennyire szorongva és kétségbeesetten keresgél magán a veled szemben ülő ember, és számára láthatatlan, észrevehetetlen, gépies mozdulatokkal rágja a körmét, bőrét. Nagy tükör volt, hasznos tapasztalat és mély felismerés. Azóta sokszor látom magam előtt azt a képet. És mindig abban a pillanatban villan be, amikor már-már nézegetni kezdeném a kezemen "azt a bizonyos kis bőrt, ami...".</p> <p><strong>Nem akarok ilyen lenni. Nem akarom magamat ilyennek látni és láttatni.</strong> Szorongás, kínos helyzet, stressz, persze akad azóta is dögivel, és mivel sem cigivel, sem alkohollal nem élek, így a két legegyszerűbb "oldószer" máris ki van ütve. De valami kell...</p> <p><strong>Nekem leginkább az írás és a sport, a mozgás alkalmas arra, hogy levezessem a feszültségeimet</strong>. Mindkettő alkalmas arra, hogy mind mentálisan, mind fizikailag lefárasszon.<br /><br /></p> <p><img class="aligncenter size-large wp-image-247" src="https://koteltanc.cafeblog.hu/files/2017/05/push-ups-888024_640-600x399.jpg" alt="" width="600" height="399" /></p> <p><br />Jöhet persze, kifogás a sportra rengeteg:</p> <p> - <strong>Nincs időm gyerek és munka mellett</strong> - én sem mellettük csinálom, mivel akkor a főnököm kirúgna, a gyerekem meg hisztizne. Munka és fektetés után viszont egy 20 perces torna tökéletesen elég, nem kell egy órát ugrálni.</p> <p> - <strong>Nincs rá pénzem</strong> - nem is kell. A futás vagy az otthoni edzés még mindig ingyen van. Különben meg... (most jön elő a gonosz énem) ha cigire, piára, és egyéb okosságokra van pénzed, akkor kicsit csípjél már le valami hasznosra is!</p> <p> - <strong>Nincs helyem otthon futópadot tartani, edzeni</strong> - nem kell futópad. Tornázz egy fitness videóra - ha megnézed, a legtöbb vagy erősít, vagy ha ugrál, akkor is kb. 1 négyzetméter helyen teszi ezt. Annyi csak van...</p> <p> - <strong>Nincs elég motivációm egyedül sportolni</strong> - Most komolyan: anya vagy és ilyen béna kifogásokat találsz? Az öt éves gyereked kreatívabb ennél! Neki mit mondanál...? Igen, pontosan: ezt nem mások, hanem magad miatt csináld.</p> <p> - <strong>Nincs energiám sportolni</strong> - Ez a kedvencem! Hát, éppen azért sportoljál, mert attól majd lesz! Komolyan!</p> <p><strong>Ha nem hiszed, tegyél egy próbát, hidd el, csak nyerhetsz vele: vonzó alakot, egészséget, energiát, és nem utolsó sorban feszültséglevezetést és igen, feszkó és szorongás híján még szép körmöket is!</strong><br /><br /></p> <p><img class="aligncenter size-large wp-image-248" src="https://koteltanc.cafeblog.hu/files/2017/05/hands-2227857_640-600x349.jpg" alt="" width="600" height="349" /></p>richhttps://koteltanc.cafeblog.hu/files/2017/05/ladybug-2033088_640-150x150.jpg150150