1.0Kötéltánchttps://koteltanc.cafeblog.huPhillyhttps://koteltanc.cafeblog.hu/author/philly/<p><img class="aligncenter size-large wp-image-6" src="https://koteltanc.cafeblog.hu/files/2017/04/coffee-1246511_640-600x399.jpg" alt="" width="600" height="399" /></p> <p> </p> <p>Az első bejegyzés a blogon. Mindig utáltam elkezdeni a dolgokat. Szeretek ötletelni, szeretem, amikor egy folyamat közepén vagyok és alakulnak a kis, közepes és nagyobb célok, és szeretek (eddig nem tudtam róla, de most már ki merem jelenteni, hogy szeretek) befejezni dolgokat. De elkezdeni utálok. </p> <p>Mindenben, az autó elindításától kezdve a fogyókúrákon át a gyerekek első lépéséig a világon mindenben az első lépéshez kell a legnagyobb energia, utána már megy szépen minden, már mozgásban lesz és marad a folyamat, viszi a lendület és az egyre több cél... Csak az a bizonyos első.</p> <p>Nekem mindig nehéz az első randi, az első nap a munkahelyen, az első esték az új lakásban - szorongással tölt el az első csók, az első szeretkezés, és ugyanígy szorongat most ez az első bejegyzés is. Miről? Kinek? Hogyan? Mit írjak benne? Vagy hagyjam a csodába, és csak csapjak a közepébe? Hiszen már szétrobbanok a sok előtoluló témától, amelyeket most már jegyzetelnem kell, hogy ki ne üsse, ki ne süsse egymást egyik ötlet a másik után. Mint elsőbálos, izgatott táncosok, próbálnának világra sietni az elmondásra vágyó történetek billentyűzetemen keresztül - de addig még kell az első. Az indító. Az origo.</p> <p>Sok első blogbejegyzést írtam már. Mindegyik valamiért, valakiért vagy éppen valaki miatt született. Ez is. Ám kivételesen ez most csak és kizárólag miattam, magamnak születik. Milyen furcsán közhelyesnek tűnik ez a mondat - ezerszer olvastam már. Mégsem írtam le még soha. Hát, ez is egy első...</p> <p>Holnap már lazább leszek - az már a második! </p> <p> </p>richhttps://koteltanc.cafeblog.hu/files/2017/04/coffee-1246511_640-150x150.jpg150150