Szilveszter gyerekkel vagy gyerek nélkül?

Pár hete szervezni kezdtük az ismerősökkel, barátokkal a szilveszteri bulit, és idén először felmerült, hogy biztosan a Kicsivel akarom-e tölteni a szilvesztert – ráadásul egyből két oldalról is kaptam az ívet. Az egyik közölte, hogy szerinte nem egészséges állandóan vele lennem, szinte már szerelmes vagyok a saját gyerekembe. A másik megtoldotta azzal, hogy ne csodálkozzak a párkeresési nehézségeimen, ha a gyereknek adom azt, amit egy férfinak “kellene” (sic!).

Először, persze, kellőképpen felhúztam magam, főleg azon, hogy olyanok bírálnak, akik egyáltalán nem ismernek, hiszen akiknek van némi fogalma a mindennapjainkról, pontosan tudják, hogy mennyi időt fordítok a Kicsin kívül egyéb elfoglaltságokra is, minden hátsó szándék vagy cél nélkül pusztán azért, mert szeretem azokat az időtöltéseket. Emellett pedig hadd döntsem már el, hogy mikor mennyi időt töltök vele, a barátaimmal vagy csak magammal.

Aztán második körben jött az a bizonyos piszka-furka odabentről: vajon tényleg jó így? Vagy mégiscsak nyomi vagyok? Úgy döntöttem, megkérdezem a blogger-társakat is, hogy ki mit gondol a témáról…

PinkAnyu:
“Véleményem szerint az ünneplés nem tanulható, DE a gyermekek a szüleiktől látják, tanulják el, hogy mit hogyan szokás. Így a viselkedést, a “mit szabad, s mit nem”-et is.
Ugyanakkor az ünnepeket, legyen az karácsony, szilveszter, saját névnap stb., nekünk is jogunk van megélni. És azzal akivel szeretnénk.
Ha egy szülő az új esztendőt a gyermekével szeretné koccintani, mosolyogva átölelni és világraszóló fogadalmakat tenni közösen, miért is ne tehetné?
A gyermek így érzi az ünnepet, így engedi a szívébe azt, ami fontos, ami most a jelen, de később a múlt, az emlék lesz, amit talán sosem feled. Amiből majd táplálkozik..
Mindenkinek szíve joga úgy, ott és akkor ünnepelni, ahogyan szeretne.
Ha a Blaha Lujza téren akar a templom előtt visítani disznórészegen, hát tegye… (szülő is megteheti, ha a gyermeke biztonságban, jól érzi magát valahol valakikkel..)
Ha pedig együtt ölelkezve a csemetéjével és/vagy párjával ünnepelne csendben, engedtessék meg neki..
Ne vonjuk már senkit sem górcső alá! És ne követeljük el tőle esetleg lenézően, hogy úgy ünnepelje, ahogyan elvárnánk tőle! Mert ugye te sem szeretsz elvárásoknak megfelelni…?”

Astrid:

“Nekem még nincs gyerekem, de a legeslegimádottabb barátnőmnek van és habár őt már úgy ismertem meg, hogy volt neki, sosem kérdeztem, hogy akar-e jönni bulizni. Otthon töltötték mindig családostól tesójáékkal a szilvesztert, és sosem volt abnormális számomra. Egyértelmű, hogy azzal vagy, akit szeretsz. Majd bulizol akkor, úgymond, ha már ő nem tart igényt a társaságodra, és “lelép” a haverokkal. Nem? Anyumék is mindig apum testvérénél voltak, én meg a 3 uncsitesómmal… Ez így normális.”

Különc Királylány:

“Éljenek a kamaszfiúk saját programmal! Én pedig full egyedül, takaró fejre 10-kor alvás. Na, jó, komolyabbra fordítva a szót: én nem annyira bírom a szilvesztereket. Kötelező jókedv. Nálunk kb. 1 év apánál, 1 év velem. Ha apánál vannak, akkor sem igazán megyek sehova. Idén meglátjuk. De nem gondolom, hogy azért nincs pasi az életemben, mert a szilvesztert vagy a gyerekekkel töltöm, vagy egyedül. A gyerekébe meg minden anya szerelmes, aki nem az hazudik. De, persze, nem úgy, mint egy felnőtt szerelem. De szerintem nem ezen múlik sem a te jókedved, sem a szerelmi életed, sem a szilvesztered.”

KissEmese:

“Szerintem a szilveszter valaminek a vége, és valami ismeretlennek a kezdete. Egy izgalmas, új dolognak, aminek jelentősége van. Én azért töltöm a családommal a szilveszter estét, a gyerekekkel is, mert azokkal akarok lenni, azokat akarom köszönteni, akiket a legjobban szeretek, akik fontosak nekem. Mit érne egyedül, a szeretteim nélkül a buli? Üres lenne. És szerintem te is ezért vagy a Kicsivel. Mert szereted, mert fontos, mert majdnem elvesztetted, mikor még nem is igazán volt veled, és ezért köztetek átlagon felüli a kötődés. Nyilván idővel el kell majd engedned, de ennek nem most van az ideje.”

Helga

“A szilveszter, hát igen… Ez nálunk nehéz ügy. Mivel pici gyerekeink vannak, így elég nagy szervezést igényelne, ha akár csak egy éjszakára is otthon hagynánk őket a párommal. Bárki számára kihívás és hát elég nagy felelősség is lenne rájuk vigyázni. Másrészt pedig, az eddigi, családos szilvesztereinkkor vagy éppen (veszélyeztetett) terhes voltam, vagy szoptatós anyuka, vagy jó eséllyel beteg volt valamelyik kicsi – így, ha terveztük volna, sem mentünk volna végül sehova. Mi mondjuk annak idején, még gyerekek nélkül, kettesben sem mentünk. Nem terveztük családosként sem a szilveszteri külön bulizást soha… Otthon, nyugalomban igyekszünk ilyenkor még kicsit kinyújtani a karácsony utáni napok, esték nyugalmát, mert nekünk így a jó. Csillagszóró, koccintás, későig beszélgetés mindig volt, konfetti, hangos buli soha… Olyan már volt, hogy kettesben elmentünk vacsorázni, de az este már otthon ért minket, a gyerekekkel. Így nálunk a gyerekkel vagy gyerek nélkül kérdés fel sem nagyon merült eddig, természetes volt, hogy velük….”

Life in Motion:

“Igazából sosem voltam oda a kényszer-bulikért. Egészen addig foglalkoztatott a szilveszteri megmozdulás (haveros buli szinten), amíg végül felnőttként ki nem próbáltam. Amikor nem én voltam a házigazda, frusztrált jó pár dolog – ha pedig én, akkor még több. Volt egy-két átpókerezett vagy -nevetgélt este, de semmi különös. Az ember, ahogy öregszik egyre inkább felismeri a valós értékeket. Ez történt velem is, azt hiszem. Sokkal inkább tudom értékelni, hogy a családdal lehetek. Évek óta nagyobb buli itthon activityzni, és boldogra nevetni magunkat, mint bármilyen személytelen kényszerbálban lenni… És ez a gyerek után sem változott. Sőt. Úgy látom, a gyereknek kifejezetten jót tesz a családban való szocializálódás. Ő is élvezi! A szilveszteri bálról mindenkinek az az idea él a fejében, hogy az olyan, mint a Tv-ben. Mindenki boldogan ünnepel, ismeri a másikat és szép ruhában táncolja el az éjfélt. Közben meg – szerintem- ez pont annyira becsapós, mint tengerparton szeretkezni. Azt hiszed, felejthetetlen élmény lesz, aztán napokig sajognak a tagjaid a homoktól.”

Köszönöm szépen a válaszokat, lányok! Azt gondolom, hogy akárhogyan is vélekedünk, a lényeg, hogy ünnepeljünk mindannyian azzal, ott és úgy, akivel, ahol és ahogyan szeretnénk.

Nagyon boldog, békés, bejegyzésekben és témákban gazdag új évet kívánok minden kedves olvasónak és blogger-társnak az új esztendőre! B.Ú.É.K. 2018!