Karácsonyi moziajánló - Ferdinánd

Minden karácsonyra kapunk valamelyik filmstúdiótól egy jó kis mesét, amely remek programlehetőséget ad a két ünnep között a családnak – ez idén is így van, ráadásul mi, felnőttek is jól fogunk szórakozni Ferdinánd, a kedves bika történetén, aki megmutatja, hogy sok helyzetben úgy győzhetjük le az ellenségünket, ha egyáltalán nem harcolunk…

Ferdinánd már kisboci korában is más volt, mint a többiek: a verekedés és arcoskodás helyett a virágok szépsége érdekelte, és már akkor is szívesebben segített másokon, minthogy bántott volna bárkit. Az élet egy időre kiemeli az arénába szánt bikák közül, azonban sorsát nem tudja elkerülni, s kalandok egész sora után eljut az arénába, ahol a maga módján küzd meg a torreádorral.

Bár a mesefilm alapvetően tetszett, mégis volt benne néhány pont, ami miatt alacsonynak érzem a 6 éves besorolást: az egyik, hogy valami iszonyat pörgős jelenetekkel volt tarkítva, amelyek után a Kicsinek hárommondatos összefoglalókat kellett tartanom arról, hogy pontosan mi is történt, ki, merre ment és miért.

A másik a vágóhíd megjelenése… Amikor az első bikát elvitték oda, még nem egészen vágta a Kicsi, hogy milyen okból kell oda mennie szegény Guaponak, de amikor a másodikat, Valientét is odavitték, akkor már nyíltan és egyenesen rákérdezett:

– Anya, mi az a hely?
– Öhm… vágóhídnak hívják, szívem.
– És minek megy oda? Mit csinálnak vele? Milyen hely az?
– Hát, tudod, ott lesz a bocikból… hús.
– Hús?! Ott megölik őket? Akkor holnaptól nem eszünk húst, jó? Te sem!

Szóval, anélkül, hogy elspoilerezném az egészet, csak hogy megnyugodjatok, elárulom, hogy végül egyetlen bika sem végzi a vágóhídon, de azért jobb, ha erre a jelenetre felkészültök egy csöppet. Azóta, persze, ezt már átgondolta a Kicsi, mielőtt bármelyik mama a falnak ment volna, engem meg felnégyeltek volna, mert vegetáriánust nevelek szegény, szerencsétlen gyermekből…

A mese amúgy nagyon klassz, minden eddiginél látványosabb és színpompásabb képi világgal, és a megmenőbb risza-viadallal, amit evör láthattál (és ebbe beletartozik a Gru 3 szintipopjára járt, csúcsmenő koreográfiája is).

Központi üzenetét is tökéletesen felépítették már az első percektől kezdve: a bikaviadal rossz, felesleges, embertelen dolog, ami nem szórakoztató és csöppent sem hősies. Ezt pedig már azok is kezdik felismerni, és mellé állni, akiknek döntő szavuk lehet: 2010-ben Katalónia betiltotta a viadalokat saját területén belül – a kezdeményezéshez 180 000 aláírást gyűjtöttek, a spanyol alkotmánybíróság azonban ezt a rendelkezést azóta eltörölte.

A bikaviadalokat azóta is megrendezik, a spanyol nemzeti kulturális örökség részeként fontos eseménynek számít, azonban reménykedem, hogy akár ez a kis mese, akár kisebb-nagyobb kezdeményezések hozzájárulhatnak, hogy előbb-utóbb teljesen eltöröljék őket. Maga a Ferdinánd c. animációs film a torreádorokat annyira lejáratja a maguk kis balettcipős, miniseggű mivoltukban, hogy ezek után remélhetőleg senki nem fogja hősiesnek látni őket, és nem tartják tiszteletreméltónak egy ártatlan állat szórakozásból történő leölését, s a világon mindenhol elismerik, mennyire brutális, kegyetlen és felesleges is ez a “látványosság”.