Eskü, próbáltam magam belenyomni egy jó kis karácsonyi depibe, ami kishíján sikerült is, miután egymás után háromszor hallgattam meg az Igazából szerelem filmzenéjét, amiről végül a harmadik lejátszás után rájöttem, hogy valójában vidám dallam, minek rinyálni rajta? Ráadásul, ugyan tucatjával érkeznek az eljegyzős fotók face-en, valahogy mégis az egyetlen érzelem, amit ki tudnak váltani belőlem, az az öröm. No, nemcsak az a tiszta szívű, vele örömködés, hanem az a felszabadult fajta is, hogy bakker, de jó, hogy nekem most nem pulykát sütni, neki meg igen… Karácsonyi cukiságfaktor és terézanyus-barinős öröm kimaxolva!
És hogy milyen még ez a karácsony, így a nulladik napon…? Egyelőre ilyen:
1. A fa
A fa, kérlek, készen van, tiszta menő, nagyon szép, harmonizálnak a díszei, ráadásul a csúcsot is fel tudtam tenni rá egyedül – tekintve, hogy csak 140 centi magas. Cserébe szép tömzsi, ráadásul örökzöld, mivel műfenyő, így bár sok meglepetést nem tartogatott tavalyhoz képest, de legalább megspórolt nekem idén 5 rugót, egy csomó időt és egy kellemes cipekedést a taknyon csúszós járdán tegnap este.
Képzeld, különben nagy felfedezést tettem: a karácsonyi égősor és a káromkodás kellemes egyesüléséhez nem szükséges férfi. Nem árt, ha van, mert azért mégis bájosabb egy borosta bajusz alatt elmorgott “bazzeg”-egyveleg egy marcona fickótól, miközben a bájos lánygyermek ezredik alkalommal cincogja közben a Kiskarácsonyt, de valójában én is egészen jól hoztam az elvárt szintet, nehogy már összegabalyodott és félig világító égők nélkül teljen az ünnep nulladik napja. Üdv néktek, egykori vizsgaidőszakból előkotort, ízes szidalmak, de hiányoztatok!
2. A kaja
Hát, az van, hogy ebben az évben először élvezem, hogy majdnem édes semmittevés vár rám ezen a téren. Persze, nem egészen, de ha el is fogyna minden finomság, amit készítek/mamáktól kapok/fagyasztóból előkapok, akkor olyan gyorsan, és annyira lelkiismeret-furdalás nélkül fogok rendelni egy pizzát, vagy bármit, hogy ihaj! Megnyugtat a tudat, hogy konyhában robotolás helyett játék, kirándulások, programok, szuper beszélgetések és a Kicsivel töltött napok várnak (persze, azért kopogjuk le gyorsan, háromszor!).
3. A nagytakarítás
December helyett októberben nagytakarítok, amikor még nincs fagy, és nyugisan nyitva tudom tartani az ablakokat anélkül, hogy öt perc múlva jégcsapok lógnának az orrunkból. Decemberben kistakarítok – bőven elég a karácsonyi rohangálás közepette az is. Ajánlom bátran bárkinek!
4. Az ajándékok
Hónapok óta kiválasztva, hetek óta megvásárolva, öt napja becsomagolva, és már felsorakozva várják a holnapot. Nálunk a család idegrendszere nem bírná el, hogy 25-én bontsunk ajándékot, így már évek óta kialakult, hogy 24-én jön a Jézuska. Alig várom, hogy lássam az arcokat, ahogyan kibontják! Igazi karácsony-fan vagyok, imádok ajándékozni!
5. A felfedezés…
Mielőtt azt gondolnád a fentieket olvasva, hogy micsoda egy ős-szingli lett belőlem, azért elárulom, hogy a fa, a kaja, a rend és az ajándékok mellett van még egy dolog, ami a héten lett az enyém, mégpedig egy felismerés, egy igény, ha úgy tetszik, amely az ős-szingliségnek éppen ellenkezője. Elkezdett hely mutatkozni egy új valaki számára, akinek szívesen átengedem majd idővel a karácsonyfa égőket és az elmorgott káromkodásokat, akinek szívesen sütnék majd pulykát (lássuk be, két ötven kiló alatti, izgága nőszemély számára ennek nincs túl sok értelme), és akinek majd szívesen választanék még ajándékot.
És, bár még csak halkan merem kimondani magamnak, mivel eddig teljesen elzárkóztam még a felvetéstől is, de néhány hete megszületőben van bennem a gondolat, hogy ha úgy alakul, szívesen vállalnék még egy gyerkőcöt. Nyilván ehhez én egyedül nem vagyok elég, és a leendő másik fél álláspontját nem ismerem ebben a kérdésben, de jó érzés, hogy felengedett egy ilyen erős góc, ami úgy érzem, sok mindent lezárt eddig bennem. Nekem tökéletes ajándék az idei karácsonytól, hogy megszabadított ettől a hatalmas, engem terhelő nyomástól.
Persze, ez még azért messze van, addig lássuk, hogy hogyan telik életem első pár nélküli karácsonya, téli szünete, szilvesztere! Két hete még szorongva gondoltam rá, de most már kíváncsian várom minden eltervezett vagy éppen váratlan kalandunkat!
* * * * * * * * *
Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel is! Kövesd a blog Facebook-oldalát minden nap, hogy az első között értesülj a friss posztokról!
Amennyiben kérdésed vagy véleményed van a cikkről, kérlek, oszd meg velem, kíváncsi vagyok a tapasztalataidra, a történetedre!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: