Röviden írj - az olvasód és az írásod is hálásak lesznek érte!

Bőbeszédű bloggereknél visszatérő probléma a “hogyan és miért írjunk rövid, tömör bejegyzéseket” – téma.

Rólunk szól blog is kérdezte az előző bejegyzés kapcsán, hogy: “Biztos, hogy nem maradhatnak a jelzők? Akkor sem, ha olyan gyönyörű a mondat, hogy felvisít az ember a boldogságtól? Mert én imádom őket. Bár Hemingway is azt mondja, hogy írj minél egyszerűbben.. Elbizonytalanodtam.”

Én meg egy percre örültem, és fellélegeztem, hogy nemcsak más küzd a mondatok nyesegetésének kínjával. Márpedig Vikinél megtanultuk, és már workshopon is sokszor elhangzott, hogy mennyire fontos helyén kezelni a szavakat, kihúzni a sallangot, és csak a lényegig csupaszítani a mondanivalót.

Persze, én sem bírom egészen alább adni, de néha be kell látnom, hogy tényleg körülményessé tehetik az elburjánzó jelzők és plusz szavak a mondandót, és el tud sikkadni köztük a lényeg, elviszik a fókuszt a fő gondolatról.

Tudod, érdekes dolog, amikor író, írás és olvasó “találkoznak”.

Nyilván, nem muszáj ugyanazt jelentse nekem, amit leírtam, mint amit neked jelent, amikor olvastad. De ahhoz, hogy egyáltalán jelenteni tudjon valamit a szöveg, muszáj úgy megírni, hogy az olvasó ki tudjon belőle hámozni valamit.

És ott, amikor olvasás közben a “nagy hármas” találkozik, varázslat történik, ha jó az írás.

Ott beszélgetés történik, dimenziókapu nyílik, időutazás, hipertérugrás. Mágia.

Korok, emberek találkoznak és néznek össze egy-egy pillanatra a könyv lapjain keresztül. Iszonyú fontos, hogy mit látnak. Sorsdöntő fontosságú a könyv számára és az olvasó számára is, hogy a szavaid hozzásegítik-e az őt ahhoz, hogy többet lásson, több legyen, mint olvasás előtt volt, vagy éppen ellenkezőleg: inkább elfedik előle a képet, és tisztánlátás helyett csak kusza gondolatok, köd és homály borulnak rá…

Nincs mindig kétszeri olvasás. Nincs mindig lehetőség hosszas elemzésre, értelmezésre, megemésztésre. Olykor egy könyvnek és egy olvasónak (pláne blognak és olvasónak…) csak egy találkozása, egyetlen dobása van.

És ez a te felelősséged íróként.