Írni tanulok és jól esik

Mit tesz az ember lánya, ha éppen van egy fölös hétvégéje, amikor nem háztartani szeretne reggeltől estig? Megnézi, hogy mennyi van a malacperselyben, és mivel úgy látja, hogy éppen kijön belőle arra a kétnapos képzésre való, amit már egy éve kinézett magának, hát úgy dönt, hogy ezt a két napot magára szánja, úgy mindenestől, és azt a pénzt, amit mások bőven eltapsolnak egy hónap alatt cigire, ő valami hasznosra költi.

Így jutottam el Bihari Viki írótanfolyamára is, amelytől rengeteget kaptam, mindjárt el is mondom, hogy mit!

1. Erős alapokat blogok, online jelenlét, és írói elindulás területén.

Nekem erre olyan extra nagy szükségem nincs, mert tolom már egy ideje, de mégis jól esett egy szépen összefoglalt, kerek egészként megfogalmazott másfél-két órás anyagot meghallgatni a témáról, amely közben és után konkrétan a saját dolgainkkal kapcsolatban kérdezhettünk. A legtöbb hasonló jellegű képzésen az elsőt sem nagyon kapod meg, pláne a másodikat.

2. Az érzést, hogy számítok

Persze, sokan mondhatjátok, hogy ugyan kinek számít, hogy mi a franc van az én kis miniblogommal, és minek töröm magam utána…? Tudod, én is ezt gondoltam. Nem is értettem, minek a felhajtás, meg képzéses rongyrázás, agyalás, törekvés… Aztán Viki képzése alatt és után be tudtam ismerni, hogy nekem. Basszus, igenis, nekem fontos. Mert én írom, én adom ki napról napra a kezem közül – mégpedig nektek és magamnak. És ha már rászánom az időmet, akkor csak azt és úgy vagyok hajlandó elétek tenni, hogy érdemes legyen rászánni az időt az írására és az elolvasására is. Mielőtt még azt hinnéd, hogy ezt egy Vikitől kapott masszív egómasszázs és buksisimi után bírtam így kijelenteni, ki kell ábrándítsalak: éppen az ellenkezője történt. Éppen az történt, hogy rájöttem, mennyi mindent nem úgy, nem akkor, nem arról írok, ami vagy aki igazán számít. De ez sem baj, tudod, mert a lényeg az írás. Az írás pedig dolgozás magamon. Én sajna nem tudok/akarok napi 15-20 km-t futni, hogy kitisztuljon az agyam a sok trágyától, amit a mindennapok és a hosszú évek rátesznek. Nekem az írás maradt. De még izmosodnom kell benne. Viki pedig kemény edző!

3. A tudatot, hogy van, amiben jó vagyok

Tudom, hogy az én blogom nem lesz Viki kedvence, mert bár nem egészen rózsaszín, de neki így is túl görli, mégis jól esett, hogy lelkesedett a kis pozitív dolgaimon és nevetett azokon a dolgokon, amiket poénnak szántam. Nem hiszed el, de iszonyat jó érzés, amikor valamit viccesnek szánsz, és 10 másik ember nyerítve röhög rajta!

És jó érzés volt, hogy az általa kapott gyakorlatokban meg tudtam érezni, még inkább ki tudtam nyitni a magam hangját, stílusát. Két nap alatt nagyon intenzíven írtunk, többféle stílusban, formában, hosszúságban, témában – jól megmutatta mindenki számára, hogy mi áll jól neki, és azt is, hogy mi nem.

4. A célt, hogy bőven van hová fejlődnöm

Na, igen. Ezt magyarul úgy hívják, hogy kiderült, miben vagyok nagyon béna…! Az például biztos, hogy sokkal, de sokkal jobban kell sűrítenem a mondandómat, koncentráltabban fogalmaznom, kevesebb jelzővel, inkább egy, de nagyon ütős kifejezéssel.

Emellett mélyebbről kell előásnom a gondolatokat ahhoz, hogy nektek is adni tudjak – és ezerszer mélyebbről ahhoz, hogy magamon is tisztítsak. Nem elég már a felszín. Jó érzés, hogy megmutatta, milyen mélységekben kerestem eddig, amíg csak kevés “kincset” találtam, s hogy hol kellene kutatni az igazán nagy felfedezések után.

Végül, és ez már konkrétan az írástechnikához kapcsolódik, megmutatta azt is, hogy megvan már a magam hangja, sőt, megvan már más karakter formálására is a képesség, ha csak őt kell megszólaltatnom – azonban megakad a szekér, ha több eltérő jellemű, korú szereplőt kell egy konkrét élethelyzetben megteremtenem. Jó érzés, hogy támpontokat kaptam a továbbiakhoz, és egy csomó olyan kihívást, amelyeket egyszerűen muszáj lesz legyőznöm. Köztük van egy könyv gondolata az egészen közeli jövőben – persze, ahhoz a teljes fenti sorozatot végig kell lépkednem, de őszintén: már alig várom!!!

5. Biztonságos, barátságos hangulatot

Írni nem nehéz. Megmutatni már picit nehezebb. Arcoddal felvállalni és hangosan fel is olvasni, amit nagyjából 20-30 perc alatt körmölsz össze, na, az már kemény. Annak is, aki még soha nem írt – de talán még nehezebb annak, aki már irkál, mert neki a saját maga tükre olykor ferde, és most fájdalmasan durva lehet a szembesülés. Itt nincs póz, ez abszolúte nofilter lélekpillanat. Ráadásul Viki maga is író, méghozzá sikeres, tehetséges, és szókimondó, őszinte csaj. Be is voltunk tojva rendesen. Persze, röpködött pár baszki, és alacsonyan szálltak a magunkat ekéző, ízes kifejezések, de Viki, akár egy igazi anyuka, nem szállt bele a gyenge kis lelkünkbe páros lábbal, hanem bármit is írtunk, abban megtalálta az értéket, ha csak egy percre is kapta el a flow, azt is megmondta, s nem hagyta, hogy egy percig is önbizalmunkat veszítsük. A második nap végén mindannyian biztosak voltunk benne, hogy mind írni fogunk – ki blogot, ki könyvet, ki verset, más weboldalt, webshop szövegét. Erőt, biztatást és tudást is kaptunk hozzá.

+1. Iszonyú lelki sebek feltépkedését és kitisztítását

Na, ez kemény volt. Nem gondoltam, hogy sírni fogok abban a két napban. Nem hittem, hogy más történetén. És nem tudtam, hogy bennem is vannak még olyan mondatok, amelyeket nem írtam még le arról, amiről egykor szinte minden bejegyzésem szólt. A jó hír, hogy most már úgy érzem, azt a sebet kipucoltam egészen, és nem volt nehéz sem írni róla, sem felolvasni, másokkal megosztani, mégis érzem, hogy kellett az, hogy hangosan is kimondjam azokat a szavakat, és ahogyan azok elszálltak a fejünk felett, az egész testet kapott ugyan, de már csak egy pillanatra. S ahogy a hangom rezgése elült abban a mély, piszoknehéz csendben, ahogyan a többiek hallgattak, utána feloldódott minden, megszűnt a nyomás kint és bent, és eltávolodott tőlem, akár egy álom.

Feldmár egyik könyvében (Szabadíts meg a gonosztól) olvastam a napokban, bár talán ő is idézte valakitől, hogy a terápia sem tesz feltétlenül boldoggá. Utána is ugyanolyan nehézségekkel kell majd szembenézned minden nap, éppen csak sokkal felkészültebb, edzettebb leszel ezekkel szemben.

A tanfolyam különlegessége, hogy bloggerként és emberként is megkaptam ezt a két nap során, és mellé egy olyan társaságot, akikkel ott és akkor találkoznom kellett, mert mindenkitől kaptam egy-egy olyan mondatot, amely segítségével egy-egy újabb puzzle darabot helyre tudtam tenni az életemben.