November - az elvonulás ideje lezárásokért és új kezdetekért

Az év utolsó hónapjának első napja évszázadok óta különleges helyet foglal el az emberi léptékkel számon tartott évkörben. Mindenszentek napja. Most már a katolikus egyház is saját szent ünnepei közé sorolja, de mint a karácsony vagy akár nagyboldogasszony napja, úgy ez a nap is pogány hagyományokból eredeztethető. Ez nem meglepetés, mint ahogyan az sem, hogy ezt a napot elhunyt szeretteinknek szenteljük, s azért szünnap, mert ezen a napon teljességgel tiltott mindenfajta munka – még a mosás vagy a takarítás is.

Szakrális jelentőségű nap 11. hó 1. napja. Kicsit erősebb ezo-fanok dimenziókapunak tartják, erősen vallásos hívek hite szerint ezen a napon visszatérnek halottaink, az ő nyugalmukat vigyázzuk, tehát, és ezt a napot nekik áldozva rendbe tesszük nyughelyüket, vagy sír híján gyertyát gyújtva emlékezünk rájuk.

Biztos vagyok benne, hogy nem volt véletlen ennek a napnak a jelentősége, amelyet mind a kelta hagyományok, mind a római katolikus egyház is kiemelt fontossággal kezelt. A kelta hagyomány szerint ez a nap az újév kezdete, s ezzel együtt mind a külső, mind a belső világban a tél, a sötétség kezdete. Az elvonulás, a lezárás, a “vesszők helyett pont” napja.

Nem időszaka. Napja.

A végnek, a lezárásnak, a kimondásnak egy pontja kell legyen. A döntésnek, az elhatározásnak, ahhoz, hogy erős és megingathatatlan tudjon lenni, egy origora van szüksége. Amely origo egyben a vége az eddigi életnek, és másképpen nézve kezdete az újnak.

Hiszed, vagy sem, de a meditáció sem a mi ultrafelvilágosult, mindenben spanyol viaszt feltaláló korunknak a gyümölcse, bőven meditáltak már a Pista bácsik és a Julcsa nénik is 100 éve meg ezer éve, csak éppen nem így hívták.

Nevet sem adtak neki. Egyszerűen csak hallgattak, közben pipáztak, fontak, szénát pakoltak, szántottak, ami éppen akadt – szó nélkül. Nem szennyezte utcazaj, tévéhang, de még a laptopok ventilátorának berregése sem azt a köznapi, mégis szakrális erejű csöndet, amelyben lassan, szóról-szóra engedtek magukon átfolyni egy-egy gondolatot, nehéz ügyet, gyerekek dolgát, elmúlt év baját, jövő év nehézségeit, az asszony zsémbelését, az ember morgolódásait, s mind azokat az emberélet korszakait jelző beavatásokat, amelyek olyan egyértelműen meghatározták egy férfi és egy nő helyét saját világában.

Nekik sem volt könnyebb egy házasság megkötése, főleg, hogy a nők félig gyerekként kerültek anya és háziasszony szerepébe, nekik is ugyanúgy sírt a gyerek, ugyanúgy sokat dolgozott a férfi, rohadtul nem pelenkázott, nem büfiztetett, ellenben ugyanúgy eljárt a kocsmába, és már akkor is akadtak jólelkű barátok, barátnők, akik sokat tettek azért, hogy egy kapcsolat egyben maradjon, és még többet azért, hogy széthulljon.

Akkor is rengeteg kérdést kellett megemészteni, átgondolni, feldolgozni. Azóta sem lett kevesebb.

Ez a nap kifejezetten alkalmas rá, hogy átgondoljuk ezeket a kérdéseket – ereje abban rejlik, hogy lelkeket vagy dimenziókat (mindegy, hogyan nevezzük), valóban képes megnyitni, s teret adni fontos beszélgetéseknek.

Ne keresd ezeket feltétlenül, csak engedd, hogy megtörténjenek, figyelj nyitott füllel és főleg nyitott szívvel arra, hogy melyik mondatra, melyik gondolatra kapod fel a fejed, mi hat rád erősen, annyira, hogy akár megríkat, megbánt, egyszóval: arra késztet, hogy dolgozz magadon.

A sötétség születésétől és a téltől nem kell félni. Egyrészt, mert igen közel a fény születése is (ez egyben azt is jelenti, hogy nagyjából 48 óra múlva közel két hónapig “élvezhetjük” a karácsonyi dalok csilingelését minden boltban és webes felületen… böe…), másrészt, mert ez is csak egy lehetőség. Lehetőség arra, hogy amivel már nincsen dolgod, azt szépen engedd el.

Annak érdekében, hogy amivel, akivel viszont dolgod van, az beléphessen az életedbe.

November 1. tehát, Mindenszentek – november 2. Halottak napja.

A halottak ünnepe, ne feledd, hogy ezzel együtt az élőké is…