Kötéltánc

  Szexi, kecses, csábító – mind közös jelzői lehetnek nőnek, táncnak, mozgásnak. De szükségünk van erre egyáltalán a mai világban, a szaladgálós mindennapokban? A DanceFlow női tánc- és mozgásstúdió megálmodója hisz benne, hogy igen, annyira, hogy egy egész központot épített e fontos gondolat köré, ahol számtalan mozgásforma segítségével bontakoztathatjuk ki nőiségünket. Nagy T. Szilviával, a DanceFlow… Tovább »

  Nőnek lenni, pláne nőies nőnek lenni nem bűn, nem vétek, sőt, igazi kihívás és alapvetően nagyon szórakoztató dolog. Könnyebb, persze, a napi szaladgálás mellett a batyutáska-bakancs-pulcsi hármast választani, de mégha könnyű is belecsúszni, akkor sem muszáj beleragadni ebbe, és ettől függetlenül is, akár bakancsban-farmerban is lehetünk abszolút nőiesek. Most nehogy azt hidd, hogy ezzel… Tovább »

  Az őszi nátha idején mindannyian igyekszünk magunk és gyerkőcünk szervezetét is felkészíteni a bacilusok rohamára, hiszen kikerülhetetlen, hogy a mindennapi élet pörgésében járműveken, munkahelyen, oviban, edzőteremben, boltban, postán vagy éppen a szomszéd Marika nénivel való félórás gyereknevelési továbbképzésen össze ne fussunk egy újabb, még a tavalyinál is ellenállóbb bacilushordával, amely csak arra vár, hogy… Tovább »

    Bihari Viki számomra igazi jelenség. Feltűnő, de nem harsány. Jófej, de nem rámenősen jópofi. Intelligens, mégsem okoskodó – és úgy őszinte, hogy közben nem bánt meg. Emellett valódi inspirációt nyújt, hiszen mindent elért, amit a “nagy magyar álom” kategóriába sorolhatunk: könyvet, filmet, ismertséget… Persze, a dolgok “hogyan”-ja az ő esetében is fontosabb: úgy érte el minden sikerét,… Tovább »

  Bőbeszédű bloggereknél visszatérő probléma a “hogyan és miért írjunk rövid, tömör bejegyzéseket” – téma. Rólunk szól blog is kérdezte az előző bejegyzés kapcsán, hogy: “Biztos, hogy nem maradhatnak a jelzők? Akkor sem, ha olyan gyönyörű a mondat, hogy felvisít az ember a boldogságtól? Mert én imádom őket. Bár Hemingway is azt mondja, hogy írj minél egyszerűbben.. Elbizonytalanodtam.”… Tovább »

  Mit tesz az ember lánya, ha éppen van egy fölös hétvégéje, amikor nem háztartani szeretne reggeltől estig? Megnézi, hogy mennyi van a malacperselyben, és mivel úgy látja, hogy éppen kijön belőle arra a kétnapos képzésre való, amit már egy éve kinézett magának, hát úgy dönt, hogy ezt a két napot magára szánja, úgy mindenestől,… Tovább »

    A mai napra, a Koraszülöttek világnapjára eredetileg csak egy pár soros bejegyzéssel készültem volna nektek, azonban tegnap egy csodálatos, őszinte olvasói levelet kaptam, amelyről már az első átfutás után eldöntöttem, hogy egyszerűen muszáj megosztanom veletek. Különlegessége, hogy a sorok írója a másik oldalról nézte kicsit az eseményeket, mivel az ő kisbabája időre született ugyan,… Tovább »

  Tudod, nagyon ijesztő volt… Egyszer csak úgy, minden átmenet nélkül elkezdődött. Egyáltalán nem voltam felkészülve rá. Azt se tudtam, mit kell csinálni, csak jött az a csomó vér, iszonyat erős görcsök, remegett kezem-lábam. Nem tudtam, mit tegyek. Kórházba rohantunk, tíz perc alatt bent voltunk, csak egy orvost akartam, aki megnyugtat, hogy nincs semmi baj,… Tovább »

  Sokan kérdezték tőlem, hogy milyen érzés volt anyaként, nőként, és személyesen nekem, Phillyként az, hogy a tervezettnél jóval korábban érkezett a Kicsi. Akkoriban igyekeztem természetesen kezelni, sem időm, sem energiám nem volt, hogy összeomoljak, mert minden percem róla szólt, nem engedhettem meg azt a luxust, ahogyan a többi, velem egyforma kora-anya sem, hogy másra… Tovább »

  Na, énekeljük meg egy kicsit ezt a metrófelujítós első hetet, mert van pár dolog, ami iszonyat zavar. Egy: a pasik közül azok, akik egyszerűen nem tudnak mit kezdeni a helyzettel. Ennyi tipródó, szerencsétlen, lúzerkedő hapsit egy rakáson még az IT bulik dizsije se látott, mint én négy nap alatt. Lécci, kapjátok már össze magatokat, nem… Tovább »