Lejárt az a szuper baciismerkedős, takonylappangós első három hét az oviban, amelynek eddig minden áldott évben egy szeptember végi szabi volt a következménye nálam. Most már eleve úgy tartalékoltam év közben a szabadnapjaimat és a legsürgősebb munkákat is úgy igyekeztem időzíteni, hogy ilyentájt nyugodt szívvel mondhassam: kérem, én a nátha leggusztustalanabb típusának, legelfajzottabb, legellenállóbb alfajának estem áldozatul, úgyhogy tessenek békén hagyni három napra, míg egyáltalán elhiszem, hogy élek, s további kettőre, míg elhiszem, hogy ez jó.
De mi a helyzet, ha a Kicsi is velem együtt lett taknyos, így a nátha és az anyatigris egymással ádáz harcot vívnak, ám mindketten mielőbbi gyógyulásomat sürgetik a maguk módján? Lehet-e, s ha igen, akkor milyen módszerrel lehetséges gyorsítani a folyamatot? A következő tippeket kaptam hozzá!
Náthakezelés anyám szerint:
Kalmopyrin, hideg vizes borogatás, priznic kézre-lábra, citromos ovistea, szellőztessél-izzadjál-dunsztolódjál, plusz ötpercenként hívjam fel, mert attól tuti meggyógyulunk. Húsleves, rántott hús. Természetesen az övé. Torokfertőtlenítésre sós vizes gargalizálás, orrtisztításnak tengervizes orrspray.
Náthakezelés apám szerint:
Fokhagyma a szájba, vöröshagyma a hónod alá (ezer éve bevált bakterházas poén, de még mindig a piócás ember tutifrankója a legjobb gyógymód) hogy kiizzadjál, torokfertőtlenítésre pálinkás gargalizálás, orrtisztításnak az utolsót küldd le, az mindent visz. Plusz “anyád húslevese, rántott húsa – feltámadsz tőle, meglátod!”
Náthakezelés a munkahelyed szerint:
Jobb, ha minél előbb összevakarod magad, mert úgysem csinálja meg helyetted senki a feladatokat, és ugye, nem akarsz kicseszni magaddal, hogy az alapból meglévő projektek mellé naponta újakat halmoznál betegszabival…? Uggggyeeee…???
Náthakezelés minden értelmes orvos szerint – akik rendszerint mindig a szomszédod, a barátnőd, a másik gyerek orvosai:
Receptre felírt csodaköptető és varázsorrcsepp, amitől három nap alatt rendbe jön a gyerek.
Náthakezelés a TE gyerekorvosod/háziorvosod szerint:
Fekvés, folyadék, c vitamin – súlyosabb esetben megemlíti a homeopátiás gyógyszereket is, de amikor rákérdezel, hogy ő mikor vásárolt utoljára cukorkát kétezerért, akkor ezt visszavonja, ám minden szégyenérzet nélkül kíván szép napot, míg te gyógyszer és jótanácsok híján, csalódott fejjel, két méter hosszú takonycsíkot magad után húzva kivonulsz a rendelőből.
Náthakezelés a 21. század tudatos nője szerint:
Kiskertedben saját kezeddel szedett gyógynövényekből főzött-forrázott tea, biocitrom levével ízesítve, utána méz, saját gyümölcs, illóolajos lakásfertőtlenítés, szelíd és megadó arccal koplalás két napig, majd “anyád húslevesé”-nek megfőzése fele annyi idő alatt, mint ahogy anyádnak sikerül (mert a 21. századi nő mindent jobban tud, mint az anyja), tűsarkúban, talpig sminkben, csinicuni melegítőben, gyerek színben hozzád passzoló pizsiben áhítatos arccal issza a földízű, borzadály gyógyteát, miközben a meditációs zene alatt futó 345 pozitív állítást hallgatjátok, és időtöltésképpen bemagoljátok a déli félteke országainak nevét és fővárosát.
Náthakezelés mindezen tudás birtokában nálam:
Megvolt anyám húslevese és rántott csirkéje, amely gyógyhatású készítményeket ő maga készítette el, mialatt én apámtól tanult hörgésekkel szenvedtem, mint a kutya. Három nap mesemaraton, végtelenített rajzolás és kártyapartik – mindegy mi, csak mozogni ne kelljen. De azért az illóolajos lakásfertőtlenítést bevetettem a 21. századi nő kelléktárából, meg a 345 pozitív állítást, amelyből 244 a Kicsitől öt másodpercenként hallott “Anya, úgy szeretlek, csak gyógyulj meg, jó?” és további 101 db “Anya, ha meggyógyulsz, én akármit megcsinálok, jóóó, mert te vagy a szemem fénye, de most komolyan!” Anyám ötlettárából jött a kalmopyrin, apáméból az alkohollal való gargalizálás (a kettő közt azért kellő szünetet tartva). Mindezek eredményeképpen ugyanúgy 5 nap alatt jöttem ki belőle, mintha csak feküdtem volna, várva a nagy kaszást medúzaként lebegve a végtelen takonytengeren – akárcsak 10 évvel ezelőtt, mikor egy hétig csak Jóbarátokat néztem végtelenítve és a főnököm helyett a vizsganaptáram mutatott szimpatikus középső ujjakat minden fekvéssel töltött napnak.
Hogy melyik volt a jobb? Egyértelműen a mostani, mert
most ismét lehet mesét is nézni legálisan,
kitaláltunk a Kicsivel anya-lánya titkos kézjeles pacsiköszönést,
halálra röhögtük magunkat a cicás videókon,
megtudtam, hogy a lányom verhetetlen a fekete-fehér-igen-nem játékban, pedig nekem is van pár taktikám,
ééééés
annál cukibb, gyógyítóbb, felemelőbb jelenetet el nem tudnék képzelni, mint amikor a láz miatti délutáni alvásból arra ébredek, hogy a Kicsi ronggyá maszatolódott papírzsepivel borogatja a homlokomat, közben anyámtól hallott dörgedelmekkel zsörtölődik, hogy “már megint kidugta a lábát, hát, hogy fog így meggyógyulni ez az Anya?!” – de persze, csak félhangosan, hogy fel ne ébredjek, és miközben visszatakarja a lábam, aggódva fürkészi az arcom, hogy hogy vagyok.
Annyira szeretnivaló, drága kis életem… “Anya, takarózzál be, légyszives, mert megint könnyezik a szemed, lázas vagy…” – vakkant felém villámló szemekkel és csupa szeretettel. Én meg csak törölgetem a “láztól” könnyes arcom…
És Neked mi a titkos náthagyilkos módszered?
* * * * * * * * *
Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel is! Kövesd a blog Facebook-oldalát minden nap, hogy az első között értesülj a friss posztokról!
Amennyiben kérdésed vagy véleményed van a cikkről, kérlek, oszd meg velem, kíváncsi vagyok a tapasztalataidra, a történetedre!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: