Most, hogy eltelt már fél év, gondoltam, ideje elővenni az egykori közös fotóalbumot, kiszedni a már régen nem aktuális képeket, és újabbakkal tölteni fel a megüresedett helyeket. Minden érzés nélkül szedegettem ki a róla vagy éppen kettőnkről szóló fényképeket, borítékba tettem őket, addig is, míg kitalálom, hogy mi legyen a sorsuk, a kiválogattam jópár képet a telefonom friss fotói közül, amelyeket előhívatok, hogy legyen néhány igazán vicces, emlékezetes pillanatunkról kézzel fogható kép is.
Közben eszembe jutott az ősrégi, nagyjából 6 éves, még csak félig okos telefonom, amelyben a legcukibb nevetős képeket, és az első hangosan kacagós videókat készítettem a Kicsiről. Töltőre tettem, vártam, bekapcsoltam. De semmi. Még vártam, még nyomkodtam. De láthatóan teljesen megmakkant, vége volt, kampec, konyec, finito.
Elszontyolodtam. Persze, mondhatod, hogy ha eddig nem hiányoztak azok a képek, akkor most miért a nyávogás… De így, hogy már eszemben voltak azok a nevetős kisvideók, hát, így nagyon bántott, hogy nem gondoltam rá előbb.
Közben a meglévő fotók előhívásához kerestem a legjobb lehetőséget, s a sok reklám közt elugrott az Emlékmentők oldala. Nézem, hát, pont arra képesek, amire nekem a legnagyobb szükségem van: simán lementik a telefonon lévő képeket, adatokat, és mivel közben sikerült életet lehelnem a telefonba, így nem is lesz vészes összeg az ára.
Ahogy böngésztem a honlapjukat, még egy dolog megtetszett náluk, ami szerintem a mi korosztályunknak fontos lehet: videóról dvd-re tudnak másolni. Már meg is van a szüleim karácsonyi ajándéka: a szalagavatós táncomról készült felvételt átmásoljuk dvd-re, s így újra meg tudják nézni. Sajnos, mióta elromlott a videólejátszójuk, azóta nem látták, s bár a sima filmek esetében megoldotta ezt a kérdést, hogy minden kedvenc kapható dvd-n, sajna az ilyen egyedi és megismételhetetlen események, mint egy szem lányuk hófehér habos-babosban, nyilván nem kaphatóak minden teszkóban akciósan… Így viszont meglesz az öröm!
Már csak azt kell megkérdezzem ettől a cuki emlékmentős csapattól, hogy arra is van-e ötletük, hogy emlékmentés helyett a meglévő képeket hogyan tüntessem el… Kidobni nem akarom őket, hiszen mégiscsak én is rajtuk vagyok. Szétvagdosni meg olyan rossz ómen, vuduszerű izé… Megtartani viszont nem fogom őket. Első esetén egyszerűbb volt a téma, azokat a fotókat anyám elkommandírozta, mondván, egyszer megmutatja a Kicsinek, hogy milyen volt az apja normálisan. De ezeket a képeket szerintem nem igazán kívánnák látni.
Hát, majd futok egy kört, tuti erre is lesz egy jó ötletük – szerintem sokan vevők lennének rá!
* * * * * * * * *
Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel is! Kövesd a blog Facebook-oldalát minden nap, hogy az első között értesülj a friss posztokról!
Amennyiben kérdésed vagy véleményed van a cikkről, kérlek, oszd meg velem, kíváncsi vagyok a tapasztalataidra, a történetedre!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: