Furcsa időszakot élek most. A baráti köröm három részre osztható: egyik része egyedül él, a másik része válik, a harmadik meg boldogtalan párkapcsolatban csal – vagy csalják. Csúcs. Szabadok vagyunk, meg vízöntő kora, meg mittudomén milyen baromságok. Lényeg a lényeg, hogy bármilyen vezérelvet a zászlónkra tűzve borogatjuk a kapcsolatokat, szédelgünk át életeken, és közben csak bámulunk az őrült forgatagban, biztos kapaszkodót keresve, s próbálunk nem rosszul lenni a körülöttünk lévő ingerorgiától.
Minden azt üvöltik a fejünkbe: te jobb vagy, neked jobb jár, neked több kell, ha ezt megkaptad, tiéd lehet a még jobb. Mindegy, hogy mennyire jó a mostani… Megyünk tovább, mohón, éhesen, elönti az agyunkat a mámor iránti vágy, s akár bármilyen más függőség esetén, a kapcsolatok hajszolása közben is csak visszatekintve tudjuk értékelni veszteségeinket, majd jobb lehetőségünk nem lévén, keresünk megint egy következőt.
Persze, az sem jó, ami 200 éve volt. Amikor nem, vagy csak nagyon nehezen lehetett válni, és inkább tengődtek a párok egy borzasztó kapcsolatban, szörnyű mintát adva ezzel tovább a gyerekeknek. Akkor emberek milliói nőttek úgy fel, hogy elhatározták, hogy ha eljutnak akár csak a negyedéig is annak, amit a szüleiktől láttak, ők biztos elválnak.
És felnőtt a szüleink generációja, ahol már megjelent egy-két válás – most azonban, mióta az én korosztályom is szülővé érett, már az a csoda, ha egy-egy család egyben marad. Az egész életre párt választó gerlék korából átléptünk a császárpingvinek érájába – akik a közhiedelemmel ellentétben nem életük végéig maradnak együtt, csupán addig, amíg egy-egy tojást rendben kiköltenek, majd ezt követően új párt keresnek az új családhoz. Ezt éljük most mi, emberek is.
Egy kapcsolat elindul, randik, együtt élés, két év után lánykérés, esküvő, gyerek, 5-6 éven belül válás. Új család, mozaikozás a gyerekekkel, sakkozás a naptárral és a logisztikával, terápiák a szülőknek és a gyerekeknek, közben új pár, új gyerek, új család és sokaknál ugyanúgy válás pár év után.
Ami viszont ennél is ijesztőbb, hogy szép lassan kezd felnövekedni egy olyan generáció, amely tagjai eleve nem is vágynak párkapcsolatra, mert tudják, hogy ez várna rájuk, és nem akarnak együtt élni, csak azért, hogy aztán elváljanak. Ők majd csak teszik a dolgukat, építik önmagukat, élnek a saját lakásukban, a nők gyereket szülnek eleve önmaguknak, a pasik vasárnaponként legalább 2-3 gyereket gyűjtenek össze különböző anyáktól az apukás délutánra, s mindenki baromira éli a maga világát.
Nem akarom ezt szánni a gyerekemnek. Nem akarom, hogy azt érezze ő, és teljes generációja, hogy a párkapcsolat csak ennyit jelentene, de azt sem akarom, ha azért ijedne el tőle, mert az együttélésben önmaga feladását látná.
Már most is egyre elterjedtebb az a fajta furcsa lakótársi közösség, amelyben anyukák összebútoroznak, s míg az egyik randizik, addig a másik vigyáz a gyerekekre és fordítva, és tudatosan nem akarnak párt keresni, társat találni, csupán egy-egy estés szórakozást látnak az aktuális partnerben. A férfiak szintén csupán lakótársként élnek egymással vagy esetleg egy nőneművel – de gondosan vigyáznak, hogy még véletlenül se legyen belőle szerelem, érzelem, párkapcsolat, pláne család.
Nem akarom ezt, de nem tudom, hogy mit és hogyan tanítsak a gyerekemnek, hiszen nekem sem sikerült megugranom a feladatot: Elsőnél ő dobbantott, Másodiknál engem kényszerített a helyzet, hogy a magunk érdekében lépjek. Ott nem nagyon volt értelme megbeszélni, de még úgy is megtettük, amit lehetett. Én sem tudtam azt képviselni a gyakorlatban, amiben alapvetően hiszek. Hogyan tudnék akkor hiteles minta lenni? Biztos alapokat a magam részéről és a nagyszülőktől tudok adni neki: bizalom, szeretet, törődés, és hogy mindig számíthatunk egymásra. Bár igazából mit várhatok egy idegen embertől, hiszen ahogy körülnézek, azt látom, hogy sokaknál ez már vér szerinti családban is nagy szó…
Számodra is ismerős ez a helyzet, dilemma…? Te hogyan oldod meg…?
* * * * * * * * *
Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel is! Kövesd a blog Facebook-oldalát minden nap, hogy az első között értesülj a friss posztokról!
Amennyiben kérdésed vagy véleményed van a cikkről, kérlek, oszd meg velem, kíváncsi vagyok a tapasztalataidra, a történetedre!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: