Kötéltánc

  Lejárt az a szuper baciismerkedős, takonylappangós első három hét az oviban, amelynek eddig minden áldott évben egy szeptember végi szabi volt a következménye nálam. Most már eleve úgy tartalékoltam év közben a szabadnapjaimat és a legsürgősebb munkákat is úgy igyekeztem időzíteni, hogy ilyentájt nyugodt szívvel mondhassam: kérem, én a nátha leggusztustalanabb típusának, legelfajzottabb, legellenállóbb… Tovább »

  Most komolyan eldobom az agyam: keresztbe hosszába olvasom a kritikákat a luxikák életét bemutató(?) realityről, de egy író sem akadt, aki használta volna hozzá a józan eszét meg a szemeit, hogy megnézze, hogy valóban mit lát?! Még azok sem akiket pedig ezért fizetnek. Durva. Persze addig legalább a közepes képességű újságíró is eljutott, hogy… Tovább »

  Elég pörgős, érzelmileg sem egyszerű időszakon vagyok túl (és egy kicsit még innen is…), amely hatása a blog bejegyzésein is érezhető. Születtek felháborodott, értetlen, csalódott és szomorú bejegyzések is, amelyek után vagy kritikát kaptam vagy pátyolgatást. Mindenesetre egyhangúlag megegyeztek abban, hogy ez nem illik hozzám. Nem is szívesen olvasnak ilyen hangvételű bejegyzéseket, meg minek… Tovább »

  Most, hogy eltelt már fél év, gondoltam, ideje elővenni az egykori közös fotóalbumot, kiszedni a már régen nem aktuális képeket, és újabbakkal tölteni fel a megüresedett helyeket. Minden érzés nélkül szedegettem ki a róla vagy éppen kettőnkről szóló fényképeket, borítékba tettem őket, addig is, míg kitalálom, hogy mi legyen a sorsuk, a kiválogattam jópár… Tovább »

  Na, megvan a diagnózis, igen, ugyanaz a helyzet, mint korábban. Egyelőre nem izgulunk azon, hogy hat hete késik, várunk még két-három hetet, aztán ha nem jön, akkor beindítják gyógyszerrel. Szupi. De addig is diéta és torna. Olyan fura: amíg csak úgy, a magam kedvére edzegettem esténként, simán jött hozzá a hangulat minden második este…. Tovább »

  Beszélgettem a napokban egy ismerőssel az említett pcos és inzulinrezisztencia nálam már bevált kezelésén, amelynek egyik titka a napi szintű, aktív mozgás és a szinte szénhidrátmentes, de mindenképpen a finomított lisztet, cukrot és hasonlókat nélkülöző étrend. “De jó neked!” – kiáltott fel – “Majd mutogathatod a szép, vékony alakodat, meg a kockahasadat!” Teljesen elképedtem…… Tovább »

  Most az van, hogy visszatértem egy olyan origóhoz, egy olyan kiindulóponthoz, ahol nagyjából 9-10 éve álltam. Ez valahol jó hír, hiszen legalább ismerős a helyzet, másrészt pedig rossz, hiszen azt jelenti, hogy valamelyik “vizsgát” még nem teljesítettem. Furcsa, amikor egy ideje a lélek úgy érzi, hogy megrekedt egy ponton, s a test, hogy elősegítse… Tovább »

  Jött a múltkori bejegyzésre, az elhagyás kapcsán egy kérdés, hogy miért hiszem, hogy csak most nehéz a nőknek, hiszen régen is hozzá kellett szokniuk ahhoz, hogy egyedül éltek – sok nő volt, akinek lelépett vagy meghalt a férje…  A válaszom, hogy ebben van igazság, de az más volt. Akkor elfogadta a veszteséget önmagában, meggyászolta… Tovább »

  Furcsa időszakot élek most. A baráti köröm három részre osztható: egyik része egyedül él, a másik része válik, a harmadik meg boldogtalan párkapcsolatban csal – vagy csalják. Csúcs. Szabadok vagyunk, meg vízöntő kora, meg mittudomén milyen baromságok. Lényeg a lényeg, hogy bármilyen vezérelvet a zászlónkra tűzve borogatjuk a kapcsolatokat, szédelgünk át életeken, és közben csak… Tovább »

  Egyik este beszélgettünk (még a borozás előtt), D. és én. Meséltem már, hogy eszméletlen régi barátság és ezer emlék fűz össze bennünket – nem, nem olyan bulikában ismerkedős, két nyár óta tartó szercsilávcsi ez, hanem 32-33 évünkből immár 27 éve állunk egymás mellett minden bajban, és örülünk egymásnak minden örömben. Most éppen nála van… Tovább »