Kötéltánc

Az eső, amit úúúúgy vártunk…

 

Te is imádod, nem?

Ahogy gyakorlatilag vízszintesen esik ez a kis szemetelő szutyok, ami olyan, akár a permet: ernyőt nem éri meg felhúzni miatta, cserébe viszont 10 perc alatt csatak vizes leszel tőle. A gyerekek izzadnak az esőkabát alatt, a szemüvegesek az életükért küzdenek, a kóbor macskák válogatott szitkokat szórnak a világra, a rolleresek bénáznak az ernyőikkel, a bicósok totál találomra szlalomoznak a gyalogosok, autók és további életveszélyes tereptárgyak között. A nénik zsákot húznak a kutyákra, a húzós kocsikra, a mamuszukra – a bácsik csapatokba verődve isszák a felest a “kisbótok” előtt, mivel valószínűleg nem mernek hazamenni Mari/Teri/Ica nénikhez, mert vagy nincs otthon elég zacskó a mama “banyamobiljára”, vagy már a reggeli hírekből kiderült, hogy elfogyott a farhát a piacon. Veszélyes időket élünk, az biztos, jól jön nekik egy kis szíverősítő.

Per pill nekem is jól jönne, gondoltam, miközben csüggedten néztem, hogy felszaladt a szem a harisnyámon (levenni, persze, még cikibb lenne, minthogy a harisnya ápol és eltakar funkciója végett eltekintettem reggel a “borotválkozástól” – csúcs…), a hajam friss mosása ellenére a párától a fejemre cuppant, a Kicsi meg a harmadik percben lépett egy bokáig érő pocsolyába, így a mamához vezető út fennmaradó 20 percét aktív sipákolással töltötte.

Mamánál aztán bedobtam feles helyett egy extra szigorú főzött kávét, és kértem tőle egy másik harisnyát, a Kicsinek váltózoknit és forró teát, a hajamnak meg egy hajgumit.

Elemek feltöltve: jöhet a hétfő, az eső, a munka, az ernyő, a hűs levegő, a város, valami gyors reggeli, pótharisnya (anyám ismer a legjobban a világon), mégegykávé, telefonok, ügyintézés, hazafutás, és este végre a Kicsi, meg az ő kisgyerek illatú haja, amivel összevissza csiklandoz, miközben mellém bújik meséért. Kuckózunk majd takaró alatt, koccintunk a teásbögrénkkel, és lessük a villámokat, az ázó galambokat és valamelyik hercegnős mesét.

Na, jó, oké, azért, jót is hozott ez az eső: levegőt, hűsebb hőmérsékletet, összebújást – és végre megint jól esik a kávé forrón! 

 

                                        *  *  *  *  *  *  *  *  *  

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel is! Kövesd a blog Facebook-oldalát minden nap, hogy az első között értesülj a friss posztokról!

Amennyiben kérdésed vagy véleményed van a cikkről, kérlek, oszd meg velem, kíváncsi vagyok a tapasztalataidra, a történetedre! 

Címkék: , ,

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!